Ádám köldöke.

Volt-e Ádámnak köldöke?- veti oda hányavetien Faludy György legutolsó regényében ezt az elgondolkodtató kérdést.

A kérdés tekinthető volna akár költőinek is (hiszen éppen költőtől érkezett), de mert választ csak avatott okoskodással, következtetéssel, világnézetből eredezetten, hangulat-függően, ám így is, úgy is csak kételkedve lehet adni, magam beletemetkeztem a továbbgondolkodásba.

Először elhagyott orvosi tanulmányaimra kezdtem hivatkozni, támaszkodni.

A köldök anatómiai-biológiai képlet, melynek hivatása, feladata a születendő csecsemő életének születésig való ellátása.

Ergo: a köldök (amely már csak jelzése annak, hogy azon keresztül az élet áradt a magzatba) csak azoknak (voltaképpen mindenkinek!) adatik meg, akit anya szült s aki átesett a legcsodálatosabb rítuson, a születés szent misztériumán.

Ámde!

„Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt, férfivá és asszonnyá teremté őket.”

(Mózes I. könyve, I.fejezet 27.)

Sajátos gondolkodással rögtön az „Isten képére” történő teremt(őd)és fogalma kerül a gondolatok középpontjába. Hiszen Isten (Mózes szerint is) örökkévaló, születéséről nincs mód bármit is gondolkodnunk. Volt, mindig, van, mindig és lesz, mindig.

Tekintsünk el itt attól a klerikális és ennélfogva gyógyíthatatlan konzervativizmustól, amely a teremtés (vagy, hogy megadjuk a kellő tiszteletet: a Teremtés) csodáját, történéseit „hinni kell” alapon terjeszti és követeli tisztelni.

De maga a tény, hogy „képére” feltételezi azt, hogy mindenhatóságát kivéve (de azt is miért?) éppolyan a megteremtett férfi és nő, Ádám és Éva, mint létrehozójuk, Teremtőjük, maga az Isten.

„Köldökileg” tehát ugyanolyan(ok), nem lehet (és nincs is) az életzsinór valaha-volt tényét igazoló, arra emlékeztető jelzés.

Id. Lucas Cranach, Joakim Skovgaard, Anton Dűrer és Patkó Károly (de ide idézhetném a renaissance megannyi ábrázoló művészét) csodálatos képein ott van Ádám és Éva, rendszerint a Paradicsomban, leginkább az ominózus almafánál, legtöbbször az álnok kígyó társaságában.

És messziről üvöltenek köldökeik!

Micsoda tévedés, micsoda hátatfordítás a tényeknek, micsoda könnyelmű epigonizmus! Hát senki nem gondolt Faludy szellemesen felvetett kérdésére?

Alighanem nem!

A „köldök-kérdés” itt bezárható lenne.

Ám cunami módjára felkavarja a benső következtetéseket, gondolatokat és további (meglehet oktondi) sejtések, vélemények kalakítására ösztökél.

És itt most óhatatlanul a genetikai tudományok alapvető premisszáira kell támaszkodnom s körüljárnom az ezekből kikövetkeztethető újabb kérdést: miért degenerálódott az emberiség?

A válasz (éppen az alapelvekre történő utalással) könnyen megadható.

Mert a történet Mózes I..könyve 28. alapján kikövetkeztethető:

„És megáldá őket az Isten és mondá nékik Isten: szaporodjatok és sokasodjatok..”

Szóval Ádám szépen (nász)ágyba viszi Évát, teszi a dolgát. Alighanem tetszik is neki, mert sorban jönnek az utódok: Káin, Ábel, Kémán, Máhálél, Járed, Énokh, és így tovább.

Sehol egy nőstény!

De akkor ki a „sokasodjatok” ősanyja?

Csak Éva lehet az.

És itt elbizonytalanodom kissé.

Ugyanis ebből fakadó következtetéseimt nagyon nehéz szalonképes szavakkal és gondolatokkal leírni.

Az történik ugyanis, (annak kellett történnie), hogy az egyetlen, utódnak életet adni képes nőstény, -hogy is mondjam?-, szóval meg kell ajándékozza már megszült utódait a maga testével, hogy újabb, most már nőneműeket szülő funkcióját betölthesse.

Akik aztán saját testvéreikkel bújnak ágyba és innen kezdve megint a genetikát kell előráncigálnom.

Mert ha egy Habsburgot, egy a történelemben sokat emlegetett más királyi házat (pl. Karolingok) azzal vádolunk, hogy a későbbi utódok kretenitása a saját családon belüli házasságból eredeztethető, akkor Ádámék igazán joggal viselhetik a megbélyegzést e tekintetben.,

(Ordénáré humorom veti fel bennem a gyanakvó gondolatot: hacsak Ádám nem találkozott egy jóképű majommal, vagy Éva nem tette ugyanezt!)

Nem analizálom tovább hol szkeptikus, hol szarkasztikus tapogatózásomat ebben a kérdésben, de megérne egy misét: hogy tudott és tud az Egyház évszázadok óta olyan hittételben tartani milliókat, melyeket az élet, a tudomány és a tapasztalat megannyiszor megcáfolt már.

Nincs ebben semmi antklerikalizmus. Nyilvánvaló, hogy egyéb

vallások misztikumai is rejtenek efféle „tévedéseket”, de én Faludy nyomán most a magam világnézete és következtetései aspektusából boncol(gat)tam a legelején feltett kérdést:

Volt-e Ádámnak köldöke?.

2006. október 16.