MINDKETTŐNK ÁLMA (kórházból)
Mint legyőzött ellen, rabbá válva mást sebezve adtad magad nekem, harmatpuhán, beléd szíva hevem, hátamon gyöngykarod cirógatása, hullámzó combjaid vad kulcsolása, fehér fogad villan, arcod fölfénylik el- sötétül, szerelmünk iker- görcsben eggyéfacsarjuk. Mindkettőnk álma...!
Most csönd....Meddig tartó nyugalom? Utána új csókok. Szemed villanófény óceánja, beléfúlok. Tükre csillan és a mélyben vad fény lobog. Hetekig Tőled-magányban! Ne hagyj el, kérlek! Nem bírnám sose látva sugárzó lelked szerelmünk hajnalfényében.
1987
| |