ÉJI ZÁPOR (meglátogatott)
Lágy ujjaival éji zápor kopogott be az ablakon, felébresztett s most el-elbotló vad szívverésem hallgatom.
Olyan fullasztó ez a szorongás, e túlvilági, tompa dal, valahonnan üzentek értem? vajon az eső mit akar?
Köd kúszik el ablakomnál s mint feledés az éveken szétterül e fénytelen tájon süllyedő sziget-életem.
Halott barátok hangja szólít, elszállt szerelmek, hű szemek, felejthetetlen drága arcok fojtó ködből fehérlenek.
Remegőn, tisztán, édes-búban régi szerelem szava száll, üveghangú hegedű zeng fel s álomba hullok vissza már.
1986 |
|
| |