ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
(az új évezred küszöbén.)

Szemlesütve,némi borzongással, amely rosszul titkolt félelemből táplálkozik, de kislányos kacérsággal magamat mórikálva állok itt előtted az új évezred küszöbén Új Esztendő, Új Titkok Anyja, Új Boldogságok és Reménytelenségek, Beteljesülések és Meghasonlások, Fájdalmak és Szárnyalások, Napsütések és Zord Viharok rejtelmes hordozója, hogy megköszöntselek.

Hogy elmondjam, mit várok Tőled, mit szeretnék Neked adni, s miért szeretnélek imádva, rajongásig szeretni, mint szerettem már annyi társadat, idősebb testvéreid, immár kimondhatatlanul sok éve.

Szentimentalizmusba fúló slágerszövegek, hivatalosított tirádák, megannyi belső izgalom-fűtötte vágy felruház Téged a misztikum muszlinfátylával, betakar sejtelmes érzelemködökkel, mert azt hiszi, ha meg kívánja lesni tested csodálatos fiatalságát, pattanásig feszült izmokkal tarkított combod, vérvörös ajkad s öled rejtett titkait, melyekre annyian kíváncsiak vagyunk, nehezebben vehető észre gyermeteg leskelődésünk.

Hadd legyek másmilyen, hadd legyek rendhagyó!

Én nem öltöztetlek fel sem menyasszonyi nyoszolyába, sem koldusgúnyába, én meztelenül akarlak látni. Éhes szemem és zsigereim minden pillantásával beléd akarok hatolni, fel akarom mérni vonalaidat, zegzugaidat, meg akarom érinteni tested, érezni akarom az illatod, s bele akarok telepedni jót vagy rosszat hozó tenyeredbe, hogy magam vizsgálhassam, mit tartogatsz számomra, mit hoztál nekem és enyéimnek magaddal.
Ágyba viszlek, mint a szerelmeket szokás, meg akarlak hódítani, akarom, hogy viszontszeress, hogy megajándékozzál önmagaddal, hogy színes konfetti-emlékekkel, szerpentin-élményekkel szórd be évemet.

Nem félek Tőled!
Nem mutogatom alázatoskodásomat, hogy meghassalak, miközben arra a pillanatra várok, hogy legyőzhesselek. Nem rebesgetem a szemem, nem forgatom ki őket, hogy önmagam áldozatul ajánlva megnyerjem jóságodat. Nem készülök ócsárolni keserű piruláidat, nem készítek himnuszt, hogy glóriás fénybe burkold napjaimat.

Te hozol, őrzől, adsz valamit!
De el nekem kell fogadnom őket! Bármit tartogatsz számomra, nekem kell elviselnem, nekem kell megemésztenem, nekem kell örülnöm vagy elkeserednem, ha átveszem Tőled ajándékaidat.
Így hát nem gazsulállak meg, nem borulok a lábaid elé, de felemelt fejjel, kezemben az életszeretet nektárjával köszöntelek.

És kérlek!
Kérlek, hozz nekem békét, hogy fel-felfortyanó lelkem jól lássa az életet, hogy a nyomukban születő elhatározások javamra legyenek s hogy azokat ne szenvedélyeim, de élettapasztalataim sugallják. Kezemet és szememet, érzelmeimet és értelmemet a józanság vezesse. Józan ragaszkodás önmagamhoz, élettapasztalataimhoz és szokásaimhoz. Add, hogy úgy szeressek élni, ahogy eddig szerettem, s hogy úgy ismerjem ki magamat az életben, mint eddig tehettem.

Adj nekem egészséget, hogy aggodalom nélkül nézhessek előre, a holnapokra, távoli időkre.
Adj gazdag érzelmeket, melyek őrlőmalmaiban magamnak készíthetem öregségem kovászához az életet adó lisztet, hogy sorsom kenyerét süthessem magamnak. Életízű, frissillatú, el-nem-száradó kenyeret életéhségem táplálására és a magam gyönyörűségére.

Adj nekem hűséget!
Önmagamhoz és mindahhoz, amihez hűnek kell lennem és maradnom.
Hozz nekem boldog órákat, melyek hetekké és hónapokká duzzadva elöntik boldogságra vágyó évemet.

És hozz nekem reményt, hogy boldogan akarjak karjaidba bújni, hozz hitet, hogy érdemes szeretni az embereket és hozz mindent, amit megérdemlek és amiért érdemes élni.

Légy olyan kegyes hozzám, mint idősebb testvéreid voltak s adj át olyan féltő szeretettel még meg sem fogant ifjú öcsédnek, mint ahogy legfiatalabb bátyád tette azt, amikor ideadott Neked!

Kezemet és szívemet nyújtom, legyünk jóbarátok!
Szoríts magadhoz, táplálj, erősíts és gondozz, óva őrizz és halmozz el jóságoddal!

2000