LITNIA A XXI. SZZADBL (fohsz)
(De profundis clamavi ad Te, Domine!)
A nagyrosok poklaibl libera nos, Domine!
A hsg infernjbl, a forr aszfalt dzsungelbl, a fojtogat fst fellegeibl libera nos, Domine!
A szllong korom rvnyeibl, a csikorg gpek csordja kzl, a harsog monotonsg kaotikus kavalkdjbl, a televzis antennk s csatornk zrzavarbl, az agysejtjeinket roncsol reklmhadak orgijbl, libera nos, Domine!
A csernobil-csillag rt sugartl, a hazugsgokkal teli rvek srsgtl, a szirupos hzelgsek mgtt rejtz pengk villanstl, salve, Domine, animam meam!
A Salamon kirly sem salamonsgrl, sem kirlysgrl mitsem tudk okvetetlenked krdseitl, az nmaguk grcss gondolataiba bvn kapaszkodk l-hitattl, a bibliai igazsgok valsgban ktelkedk httel burkolz tagadsaitl, az alig valakik ltal olvasott blcsessgek kacskarings krmondataitl, az egymsra hnyt szavak res kongsnak flsikett morajtl, az nhittsg s megelgedettsg iszapos mocsartl, a hetedhthatron tkiltani akart szavaink keser visszhangtalansgtl, salve, Domine, animam meam!
Az elemberteleneds posvnytl, a szemlytelenn-vls knjaitl, az uniformizlds rettenettl, salve, Domine, animam meam!
A kicsinyessg s anyagiassg szrnysgeitl, a gytrelmesen kznsges lmoktl, az alantas, bnkkel teli vgyakozsoktl, rzelmeink vgleges elfsulstl, mindennapos neurzisainktl, salve, Domine, animam meam!
s vezess el minket, Uram, a te erdeidbe, a mohk, zuzmk s pfrnyok kz, a primitv letforma gynyreibe, a vegetci problmtlan burjnzsba. Tvol az emberektl s kzelebb az ghez!
Altass el minket a csillagok susogsval, ringass el fellegeid puha prnin, kcold hajunkat szlvszek roppant fsivel, frdesd meg szvnket a fnyben s a fvek keser illatban.
s vgy minket ismtelten a megjul ksrtsbe, hogy lerzhassuk magunkrl a mindenbe-belenyugvs nylks alzatt, hogy rtelmet hazudhassunk kznsges napjainkba s mentsget tallhassunk egsz elrontott letnkre, most s mindrkkn rkk. men!
1992
|