HETVENEDIK SZÜLETÉSNAPOMRA
("Plautus: A hetvenkedő katona" nyomán)

A hetven tulajdonképpen hétszer tíz,
vagy négyezerkilencszáz négyzetgyöke,
hallatán az embert kiveri a víz
s egyszerre tele lesz vele a töke.

Szomorú tény ez, szinte el sem hiszem
hogy sokszorosan túl vagyok már a húszon,
s a jövőben maximum arra viszem,
hogy ingyen utazhatok a buszon.

Ilyenkor az ember készíti a leltárt:
mit, hogy, mikor és mennyi volt az ára.
A mondás életet, mit sok bölcs feltárt,
igen! a remény hal meg utoljára.

Bizony kopott az ifjúság hímpora,
lehettem akár karakán vagy link,
ami megmaradt belőlem, cimbora,
sajnos az már csupán púder, egy kis smink.

Midőn csak az emlékek adnak mankót
s ha már egy formás láb sem tud rám hatni
elmúlt a veszély, nem fogok lkapni kankót
megpróbálok öregen  sót nyalogatni.

Lelkem mélyén beletörődve sejtem
csak ábrándot kergetsz, csodákra várva
a feliratot lassan kitehetem:
"az emlékmű tatarozás miatt zárva!"

Azért nem keseredek el, lesz ez még rosszabb,
inkább magamtól halljam,nem pedig mástól,
mindegy a méret, rövidebb vagy hosszabb
maholnap kidől a fa mandulástól.

De még nem temetem a derék phallost
tán vár rám még egy-két kóbor vulva,
s ha bátran forgatom, mint Hunyadi a pallost,
nem leszek Viagrára rászorulva.

Szeretni matracon, foldön, ágyon, cefrén,
földi élvezet vezessen, ne égi,
tudom, régen rossz, ha így szól a refrén:
"Sajnos már a puhasága sem a régi!"

TANÁCS ÉS JÓKÍVÁNSÁG:
Csatázz, örülj, mulass csak, pajtás,
tömd meg jól étellel, itallal a bendőt,
ne lankadj, ne törjön le a nagy hajtás,
élj még vígan vagy harminc esztendőt!

1999