DARÁZSFÉSZEKÉGETÉS
(gyermekkori auto da fé)

Hadüzenet nélkül persze, s az
udvar békítése jegyében
kezdődött a nagy vállalkozás.
Én semleges voltam. Csak néztem.

"Talán nem is darazsak"- mondta
anyám könnyezve- "hanem méhek!
Nem bántottak közülünk senkit,
mintha mindünket ismernének."

Fellöktek egy korhadt hordót,
hogy elérhessék a fészkeket.
Szólni akartam érdekükben,
de sorsuk elvégeztetett.

Sanyi bácsi és Tóni bácsi
hoztak papírt, rongyot, parazsat,
az ősdarazsak izgultak már:
"Veszélyben az állam, darazsak!"

Röptükből a kétségbeesést
ki lehetett olvasni könnyen,
de azt is: náluk nincs áruló!
helytállnak füst- és tűzözönben.

Elrendelték az általános
mozgósítást! Lett is zsibongás!
Elhullt az első hősi halott
s elesett aztán nagyon sok más.

Zümmögés tört a füstön át
mint nyűgöző varázs:
FÉSZKEDNEK RENDÜLETLENÜL
LÉGY HÍVE, ó darázs!

Néhányan egyenest a tűzbe
repültek, sőt, esküszöm, láttam:
sebesültek segítettek
a rettenetes pusztulásban.

A szomszédos virágkertből
mindíg új csapatok siettek
haza, és rögtön, ösztönösen
tették, amit tenniök kellett.

Megpróbálták a lehetetlent:
védeni rovarkultúrájuk,
a felséges anyakirálynőt,
millióéves alkotmányuk.

Darazsak másnap is köröztek
az elföldelt üszkök felett,
ahol tegnap hazájuk, fészkük
eegyszersmindenkorra elveszett.

Még öt nap múlva is repkedett
az elátkozott hely felett
egy kis darázs. Ha volt még remény,
vajon miben reménykedett?

1965