NYIHEL�D�NK
((par�dia))

"G�mb�ly� szob�kban k�ne �lni,
azoknak nincsenek sarkai!"
(ego)

Kint esik a h�. Szakadatlanul, imm�r �t�dik napja. De nem �m �gy, ahogy a kedves gyermekversekben meg�nekelten kellene neki, �gy pelyhesen, szel�den ringat�zva. A sz�l h�t�n s�v�t fel s al�, kottapap�rnak l�tod a vil�got, ha l�tod egy�ltal�n ebben a f�tty�g�s sz�llel b�lelt zords�gban. A megs�llyedt �ttesten �trobog� kamionok id�nk�nt akkor�t durrannak, mint egy mozs�r�gy�. A piros l�mp�n�l v�rakoz� aut�kb�l ide, a negyedik emeletre is felk�szik a tam-tamszer� dobog�s. A szomsz�d h�zban korad�lut�ni diszk�t tartanak. Nonstop d�b�r�g a basszusgit�r a mellkasomon, dallamot nem hallani, elnyomja a monoton dobban�s. De t�n jobb is �gy, mert a minduntalan ism�tl�d� nyolc taktus �gyis �zekre t�pn� az idegeimet.

H�t nem egy barokk csend�let ez, az biztos.

Idebenn azonban b�ke honol. Az �ll�l�mpa sz�rt f�ny�ben pihen�nk. Az �nnepek sor�n felforr�sodott szeretet k�zzelfoghat� jelei m�g a t�rgyakon, az �rz�sek, melyeket nem k�lcs�n, de visszakaptunk �r�kl�t�nek �g�rik magukat.
A Kedves �l�ben nyitott k�nyv pihen. � maga messzer�ved� tekintettel egy pontra szegezi figyelm�t.
Vagy csak mereng?
Nem tudni.
Eln�zem kipihent arc�t �s b�szkes�g t�lt el. Bizony�ra az eml�kek orsz�g�tj�n poroszk�l -gondolom-, fel-felid�zve k�z�s m�ltunk �des pillanatait, �jra em�sztve a m�lhatatlant, amelyet egym�snak aj�nd�koztunk az �vtizedek sor�n.
Sz�vem megtelik forr�s�ggal, �n is a Kedvessel �lmodozom. El-elr�vedek magam is, megf�rd�m a szeretet �s b�ke hangulat�ban.
A Kedves csak n�z, n�z, n�z. A szoba sark�t vizslatja. Lassan, kom�tosan ford�tja fej�t a m�sik sarok fel�, majd ism�t v�lt �s most m�r a plafont szeml�li.
Nem fogok gyan�t!
Pedig m�r illene!
Ez a mustra egyre szisztematikusabb, mintha lenne benne valami figyelmeztet� jel.
Gondolni sem merek r�.
A csendet � t�ri meg!
Szinte szenvtelen�l, mintegy lapsz�li jegyzetk�nt, �m nyers ridegs�ggel pattannak a szavak:
"Tavasszal tap�t�znunk kell!"
Bumm!
Hirosima, Columbia �rhaj�, Titanic, sz�k��r, f�ldreng�s jutnak eszembe.
Nehezen eszm�lek!
Az adrenalin-szintem �gy kezd sz�guldani az elviselhet�s�g legmagasabb r�gi�iba, mint Erzs�bet anyakir�lyn� t�bbsz�r�s d�jnyertes parip�ja az epsomi derbyn.
A pillanat t�red�ke alatt lej�tsz�dik bennem mindazm amit egy lak�snyi tap�t�z�s z�d�that r�m, oxyg�n-�hs�gem csillapul, m�r visszat�r�ben van a norm�lis ritmusom is, meg k�ne sz�lalnom!
Neeeeeeem! Seg�ts��������������g! Neeeeeeeeeem!- mondan�m legsz�vesebben, de �rzem, nem az ellen�ll�s, az egyet-nem-�rt�s legmagasabb r�gi�iban kell inton�lnom, �rveket kell felsorakoztatnom, higgadtan, ahogy egy f�rfihoz illik, ahogy a pillanat k�v�nja.
Hogy nem kell, nem sz�ks�ges m�g, hogy mi�rt is tenn�nk, egy-k�t �vig m�g kib�rn�nk ezt a val�ban r�git.
De nem!
M�g nem sz�lalhatok meg, mert hangom el�ruln� hirtelen t�madt felindul�somat. Megpr�b�lom rendezni magam s m�r �ppen venn�m a leveg�t, hogy belefogjak mondand�mba, amikor �jabb kinyilatkoztat�s sz�letik.
De ez m�r nem felt�teles m�dban, hanem ny�ltan, f�lre�rthetetlen�l.
"�s ha m�r tap�t�zunk, parkett�zni is fogunk!"
A kijelent�, s�t felsz�l�t� m�dban megfogalmazott mondat parancsnak is min�s�thet�, mert a sz�nd�k m�g�tt nemcsak j�indulat, de akarat is felsorakozni l�tszik, az �t�letet sz� n�lk�l tudom�sul veszem.

Sz�jam szeglet�ben ugyan b�jk�l n�mi zavar, mintha epilepsz�s rohamra induln�k, szemem sark�ban is enyhe r�ngat�z�st �rzek, de nem �rulom el magam.
Kapitul�lok!

A Kedves fel�l�nk�l.
�sszehajtja a k�nyvet �s felkel.
K�zenfog �s elindul velem, k�rbe a lak�sban. Mind a huszonvalah�ny sarkot meg kell n�znem, igazolnom kell gyan�j�t, hogy a sarkokban felrak�dott por-korom-piszok parancsszav�nak engedelmeskedik csup�n, kor�ntsem egyfajta divatb�l. �n h�s�gesen assziszt�lok a leleplez� vizithez, nem l�tom ugyan s�lyosnak a helyzetet, de tudom, hogy -mint mind�g, �gy most is- a Kedvesnek van igaza.

Azt�n vissza a nyugalom sziget�hez. Amely ett�l kezdve ink�bb csak az � nyugalma, az eny�m a sz�nyeg al� s�p�rve, �sszet�rten m�r meg sem tal�lhat�. �s szisztematikus alaposs�ggal �s k�vetkezetess�ggel sorolja a r�nk v�r� feladatokat, melyeknek m�r az elej�n elal�lok.

"Figyelsz te egy�ltal�n arra, amit mondok?"- r�z fel m�las�gomb�l a j�t�kony figyelmeztet�s.
Igen, igen!- hadarom gyorsan �s val�ban figyelni kezdek az elk�vetkez�kre.
Most pap�r �s ceruza ker�l el�, sz�mol�g�p �s kitapinthat�an izgalmas percek.
Az izgalomnak k�tf�le el�jele van. Mint a mat�zisban a sz�moknak! Pozit�v �s negat�v!
A le�rtak �s sejthet�k ut�n aligha van sz�ks�g arra, hogy elmondjam, a kett� k�z�l melyik j�n hozz�m vend�gs�gbe �s melyik inspir�lja a Kedvest.

M�rmost Roald Amundsaen, Robert Falcon Scott kapit�ny �s a magyar Himal�ja exped�ci� egy�ttesen nem v�gzett olyan alapos tervez�st sarkk�ri �s tibeti �tjaik el�tt, mint amibe a Kedves belefog.
Id�sz�mvet�s, p�nz�gyi sz�m�t�sok, a feladatok eloszt�sa van napirenden.
�n a r�m v�r� feladatok s�ly�nak k�pzeletb�li tenger�n ringat�zom, rem�nykedem egy aljasan megb�j� j�ghegyben, amely l�ket �t haj�mon �s els�llyedhetek ebben a v�gtelennek t�n� tengerben.

�m m�snap megkezd�dnek a teend�k.
Nincs a v�rosnak olyan tap�taboltja, ahol, �r�kat ne �lldog�ln�nk �zl�s�nknek �s p�nzt�rc�nknak megfelel� falv�d� kiv�laszt�sa �r�gy�n �s �rdek�ben.
Mosolyprot�zisem egy pillanatra sem hullik le r�lam, a Kedves minduntalan a v�lem�nyemet k�ri, �n s�r�n b�logatok, helyeslek, mik�zben a rem�ny vir�gai bimb�znak ki bennem, h�tha megtal�ljuk az igazit �s akkor mehet�nk haza.
Ek�zben �sszefutnak a szemem el�tt a form�k, a sz�nek, a Kedves k�lt�i k�rd�se riaszt fel:

"Ez a sz�n j� lesz,ugy-e?"
De nekem a halv�nyk�k �s pasztellz�ld k�z�tt m�r nincs k�l�nbs�g, t�n m�r a Miaty�nkot se tudn�m hib�tlanul v�gig mondani. Hacsak jutalmul h�tat nem ford�thatn�k az eg�sz cirkusznak.
De az igazit csak nem tal�ljuk!
Mert olyan nincs!
Sebaj!
Alszunk egyet �s holnap �jra kezdj�k.
�gy is t�rt�nik!
�jabb Canossa-j�r�s, mosolyprot�zis, b�logat�s, el�re!
Hazavisz�nk k�t pr�batekercs tap�t�t, otthon kiter�tj�k, megn�zz�k j�l fog-e mutatni, azt�n vissza a boltba.
�g�retet tesz�nk,hogy holnap visszaj�v�nk.
Este v�get nem �r� latolgat�s, j� lesz-e val�j�ban, amit kin�zt�nk, nem k�ne-e m�g egyszer v�gigvizsg�lnunk az eg�sz bolti reperto�rt.

Nyugtatom (persze ink�bb magam), hogy sz�ks�gtelen, ez meg fog felelni minden k�vetelm�nynek.
Megvessz�k a tap�t�t!
Este j�nnek a gyerekek, a Kedves b�szk�n mutatja nekik a m�zs�nyi pakkot. �n kisz�llok a bulib�l, �k meg csak hadd besz�lgessenek egym�ssal.
Egyszercsak meg�ti a f�lemet egy mondat: "Igazad van!- ezt a Kedves mondja- val�ban nem illik ide ez a sz�n!" (Ezt v�logattuk n�gy napon �t!)
Nincs g�z!
Telefon, felh�vjuk a boltot, kicser�lik-e, ha holnap visszavissz�k.
Persze- mondj�k.
S m�snap m�r indulunk is.
�s majdnem minden kezd�dik el�lr�l.

�s m�g csak a tap�t�n�l tartunk. Mert -ugy-e eml�keznek r�?- parkett�z�sr�l is sz� volt. Szerencs�m, hogy parkettabolt m�r kor�tnsincs annyi, mint tap�tabolt. Vagy csak azt hiszem.
Lassan mindegyiken v�gigvonszol�dom, a v�laszt�s m�dja �s koreogr�fi�ja ugyanaz, mint a tap�ta eset�ben volt.

Most m�r "csak" a kieg�sz�t� v�s�rl�sok vannak h�tra, mint k�pakaszt�, horgok, k�sz�bl�cbor�t� lemezek, csavarok, k�ty�k �s egy�b sz�ks�gtelens�gek bev�s�rl�sa.

Azt�n mi�nk a K�na�n!

Mik�zben ezeket a sorokat kopogtatom, m�g el�tte vagyunk a val�s�gos munk�nak.
Holnap j�n a fest�-m�zol�-tap�t�z�, a h�t v�g�n a parkett�s!

Hogy az �rd�g mikor j�n, hogy elvigye az eg�szet, az egyel�re titok!

1997