KÉRELEM A TÚLVILÁGRÓL (a bürokrácia szellemtánca) Az immár tíz éve özvegy elköltözni szándékozik abból a lakásból, melyben hosszú évtizedek óta lakik s melyben ugyanannyi ideje változatlan hívószámú telefonját üzemelteti. Mi sem természetesebb, minthogy meg kívánja szűntetni telefonállomását. Bejelentését írásban megteszi a szolgáltató cég illetékes csoportjának úgy, ahogy azt előzőleg az ügyben intézkedni hivatott előadóval megbeszélte. Néhány nap múlva a még üzemelő állomáson jelentkezik a csoport előadója és közli, hogy hiba van a kréta körül. Merthogy a kérelmet nem az előfizető (a tíz éve elhúnyt férj), hanem annak felesége írta alá. Márpedig az ilyen kérelemre az állomás nem szűntethető meg. Az özvegy higgadtan érvel és elmagyarázza, hogy a férje évekkel ezelőtt elhúnyt, aláírni így -természetesen- képtelen. Az előadó közli, hogy tud az előfizető haláláról (!!!), mégis ragaszkodnia kell a formalitásokhoz és az elhúnyt aláírásához. Pontosabban olyan kérelemhez, melynek aláírója nem az özvegy, hanem az elhúnyt. Az özvegy közlli, hogy ez csak úgy történhet meg, ha aláhamisítja a meghalt férj aláírását. Az előadó tudomásul veszi ezt a megoldást. Az özvegy elköltözött, a telefont leszerelték, a férj csendesen alussza örök álmát. Mit sem tudva a bürokrácia-okozta újjászületéséről. 2006