<
CSÍNYTEVÉSEIM (4)
Akkoriban Skodám volt.
Frissen, ropogósan vettem, de már harmadik éve suhant alattam, érthető hát, ha gumijai erősen elhasználódtak.
A szocialista gumiipar remeke akkoriban a csehszlovák gyártmányú, nehezen hozzáférhető BARUM gumi volt.
(Mint amilyen gyárilag az enyém is.)
Csakhogy gumihoz jutni sem volt könnyű dolog.
Azt is igényelni kellett a nagyméltóságú Országos Gumiipari Vállalattól.
Így történt ez velem is.
1969 október 7-én már nem emlékszem milyen hangú és modorú, csak arra, hogy szinte segélykérő (és valószínűleg kapitális hazugságokat tartalmazó, -hogy pl. külföldi tanulmányútra indulok Európa országaiba-) levelet írtam a Vállalatnak, amelyre 1970. március 2.-án az alábbi választ kaptam:
"...Megkaptuk fenti tárgyban írt nagyon kedves levelét, arra, valamint október 7-én kelt megrendelésére válaszolva közöljük, hogy március hó folyamán eredeti BARUM köpenyt várunk, az igényét abból kielégíjük.
Elnézését kérjük, amiért ilyen hosszú ideig bizonytalanságban tartottuk. de mentségünkre szolgáljon, hogy a szóbanforgó árú importból érkezik és beszerzése jelenleg nehézségekbe ütközik.".....
(Azért érdemes odafigyelni a dátumokra.
Benyújtott kérelem október 7, válasz: következő év március 2.
Szóval: öt hónap!)
Én fürgébb voltam és március 4-én a következő levelet írtam nekik:
RENDHAGYÓ LEVÉL
az
ORSZÁGOS GUMIIPARI VÁLLALAT
Cordatic szaküzlete Vezetőjének
(vagy ha úgy tetszik: az ügy előadójának, Mészáros ets.-nőnek)
Nem ugyan néhai jó Francois Villon mester stílusában, nem is annak modorában, csak úgy, esetlenül.
B u d a p e s t
VI, Nagymező u. 25.
Hogy micsoda dalra képes fakasztani egy szám nélküli, 1970.III.2.-án kelt, levelemet „nagyon kedves”-nek minősített viszontválasz, álljon itt bizonyságul e dadogó ének:
Kibuggyannak ajkimon szép szóvirágok,
hisz itt már a tavasz és itt a levél,
hogy BARUM-mal járhatsz és víg lesz az élted,
lásd: nyílnak még rózsák a türelemért!
Skodám négy kereke sima, mint az égbolt,
s homlokom redőzik gondkoszorúk,
de jő már a hajnal, s véle a postás
és zengem a dalom, a bús-szomorút.
Mert itt az ígéret, hogy csak napok múlnak
s új gumi szalad a testem alatt
hisz két új BARUM-mal már könnyebb az élet,
de bánat a szűmben, jaj! megakadt!!!
(Játszva a daccal, a nagyszerű hírrel
most -meglehet- megásom önnön síromat,
és előrukkolok ím, e levéllel
hadd vázoljam fel minden bús gondomat.)
Mikoron gumimat én megrendeltem
még október volt s hejh! tombolt a nyár
azóta elmúlt már majdnem egy félév
s ez a tény magában is mond egy-s-mást, talán.
Azóta utaztam sok miljó métert
és kerekim rajza a múltba szakadt,
mondjam-e kérem, mit jelent ez nékem,
vagy fogjam-e rövidre kérő szavam?
Ez utóbbit teszem (ez jobban áll nékem!)
és előterjesztem -ím!- kérésemet,
és várom, hejh, várom a válaszukat,
hogy készítsem elő a pénzeimet.
Mert kettő, az kettő, de ötön futok
(ez nagy szemtelenség, ezt én jól tudom)
de kérem hogy igényem váltsák át ötre
s hogy ezzel elnémulok: szavam adom.
Félek: e verssel elrontottam sokat,
de rózsaszín hittel jövőmet nézem,
s hogy két gumi helyett én majd ötöt kapok
(de legalább négyet!!!) hejh, azt remélem.
Nézzék el nékem e dadogó verset,
s tartsanak skartba, mint jó ügyfelet
várom, ím várom most már csak a postást
s vele együtt az 5 BARUM kereket.
Köszönöm azt most mit eddig is kaptam
harag és bánat nem felhőzi szívem,
Mészárosnét és telj’ Gumitrösztöt
egészség kísérje, éltesse Isten!
S most –érzem- valami nagyon kedveset kellene írnom. Legyen elég ennyi: KÖSZÖNÖM.
(Ilyen műalkotás után nincs helye prózának!)
S végezetül: belsőt nem kérek a már megrendelt (s ezekután visszaigazoltnak tekinthető) kettőhöz sem.
Kedvességüket és szivélyességüket előre is köszönve
maradok tisztelettel:
(és kiapadhatatlan reményekkel)
Pécs 1970.III.4.
(Bokrétás András)
símagumi-tulajdonos
Slusszpoén:
1./ levelemet a központ faliújságjára tették ki közszemlére,
2./ április elején öt darab BARUM-gumit utalt ki a Vállalat.
2008
|