Kis éji zene

Zengjen a szó csudalágyan
szálljon a dal ma puhán,
szálljon az ének, a vágyam
ellibegő köd után.
Kedvesem, óh te is édes
villi, vídám, kacagó
angyal, az éji sötét les
rád, kezed símogató.

Ámde amíg halaványul
ajkad íve a két
zöld szemedem lila láng gyúl
s villan a tükre tüzét hinti
az éjbe felém és
látom, amint halovány
szép szirom-arcod az érzés
pírja elönti puhán.

Csók tüze ér, a szívemből
felremeg ím ez a dal
mint hegedű szava zeng föl
s imbolyog el, fiatal
tested amerre igézi
hűlt tereken suhan át
csendül a dallama, éji
halk zene ez, szerenád.

Surran az utcasor árnyán
kúszik a hidak alatt
messzesodorja a hullám
hangja remeg, elakad.
Óvakodik a sikátor
zegzugain, tovafut
retten az utca zajától
s nyitja vigyázva kapud.

Mámoros álmodat alszod
illatozó nyoszolyán
megsímogatja az arcod
súg a füledbe puhán.
Burkol a bársony a csókok
ezreit hinti terád
s ring ütemén tova boldog
lekesedéssel a vágy.

Álmaidat ne zavarja
rebben az angyal, a kék
nyelved alá odalopja
édes, a csókom ízét.
Hogyha kigyullad a hajnal
s villog a kék, derűs ég
hidd el, ez éjjeli dallal
mézízű csókja tiéd.

1949