ESTI SÉTA (félálomban)
Elringatnak a girbe-gurba utcák, mint az anya estente gyermekét, a ködöket fény-kardok hasítják ha van csillag, az most messze ég.
Kószálunk csak a növő alkonyatban, furcsa, olaszos díszletek között, szél zúg fülünkbe sose hallott szókat s a lámpák fényén hintázik a köd.
Egybeöleli már az éj a házak sorát, azután a hó kezd hullani... Kócos hajadban felragyognak a tél szelíd, fehér csillagai.
1986
| |