ÉDES (?) FÉLTÉKENYSÉG
Érzékeim csodás istennője bennem nagyszerű férfit látott, csimpaszkodott, hogy elbírok-e ötvenkétkilós boldogságot!
Amikor megcsókolom kezét minden újját számba tolja sorba, amikor ágyunkhoz térdelek kis talpával combomat kotorja.
Megmerít ő minden szenvedélyben vezényszavai lihegnek az éjben: "Csókból fonjál gyöngysort a nyakamba! csókból köríts övet derekamra!"
Úgy számít, hogy múltját megbocsátom, ha szerelemből máglyát gyúj alattam, mégsem adok elnézést, felmentést, hiszen felmentést magamnak sem adtam.
1986
| |