HANGOK (egy életút) Távoliak. Űrbéliek. Alig hallhatók. Némaság. Szelíd nyekergés. Felszakadó sírás. Megkönnyebbült sóhajok. Gőgicsélés. Alig érthető halandzsák. Selypesen újjászülető szavak. Fel-felszakadó kacagás. Egyszeregy. Drukkal teli felelések. Gombóc a torokban. Vizsgahangok. Öntudatból fakadó kinyilatkoztatások. A széptevés hangjai. Udvarlás. Szerelemmel fűtött ígéretek. Igen! Akarom! Holtomiglan! A tudás hangja. A megbízhatóságé. Terveket szövögetők. Célt meghatározók. Az elismerés hangjai. Büszkeséggel teltek. Egy újabb felsírás. Mégegy. Gyermekkacajok. Édes gyerekszájak. A meghittség hangjai. A megelégedettségé. Tanácsot adók. Bölcsen megfontoltak. Óvatosságra intők. Hitet sugárzók. Csodálkozók. Imát mormolók. Az aggódás hangjai. A félelemé. A reménykedés nyöszörgése. Új életet ígérők. Fogadkozások. Lassan csendesülők. Bölcsen elhallgatottak. Panaszosak. Fájdalmat tükrözők. Zokogás egy sír felett. Távolba veszők. Meg nem hallottak. Magunkba fojtottak. Bűnbánók. Feloldozásért könyörgők. Vígasztalók. Vígasztalhatatlanok., Semmibe veszők. Esdeklők. Halkulók! Távoliak! Űrbéliek! A mieink! 1987