KUNSZAB� R�KUS
(legkedvesebb �r�som)

"Szeretem a mag�nyt akkor is,
amikor egyed�l vagyok!"
(Renard)

Ott,ahol a Juh�sz-Gyula �nekelte t�p�i Krisztus megkopott keresztje �ll, h�romfel� fut az �t. Ha "igeny�sen m�gy az emb�r",ak�r Csongr�dig elballaghat, ha meg kedve �s ideje is van hozz�, ak�r Tokajig is. A j�l karbantartott Tisza-g�ton persze csak gyalogszerrel, legfeljebb ha biciklivel, mert m�r a t�p�i el�gaz�sn�l soromp� �llja �tj�t annak, akinek ak�r motorral, ak�r aut�val volna kedve sz�guldani a betons�mas�g� g�ttet�n.

Ha balra veszi az ir�nyt a haland�, T�p�ra jut. Azt hinn� az ember, hogy nagy m�gonddal �s hozz��rt�ssel szerkesztett skanzenbe jutott,holott csak megronthatatlanul �rzi �vsz�zadoss�g�t ez az �zig-v�rig hal�szfalu.

(Hazud�s vagyok �m, mert az �jgazdagok felfedezt�k T�p� csod�latos mag�nyoss�g�t, hangulat�t, f�k�nt pedig a csendet,amely k�r�l�leli, �gy most m�r kivagyi palot�k is mutogatj�k magukat a g�t m�g�tt.)

Ha meg jobbra kanyarodik a v�ndor, legott �tj�ba akad a K�r�si-f�le hal�szcs�rda, k�zvetlen�l a Tisza-parton. J�f�le harcsap�rk�lttel enyh�theti �h�t az errej�r�, s olyan t�pedett-t�szt�j�, p�rk�ltszalonn�s t�r�scsusz�val fejezheti be lakm�roz�s�t, hogy m�g a mesebeli kir�lyfi is ezt v�lasztan� a cs�kj�ra �hes Csipker�zsika helyett.

Nem kell sok�ig felfel� menni a parton, amely szolidan s�mul hozz� a Tisz�hoz, am�g az ember az ez�stsz�rk�n b�logat� f�zek �rny�k�ban olyan csendre lel, amely m�g a legig�nyesebb remet�t is megihletn�. A Tisza csendesen h�mp�ly�g �s megbocs�thatatlanul, megig�z�en sz�ke. Olyan, amikor akkor is lehetett, amikor a k�lt� meg�nekelte, mik�nt �radt meg haragj�ban.

N�ha idehallik a Lippai-f�le fatelep f�r�szg�peinek csendes suttog�sa, �m mintha sejten� az is, hogy itt nincs helye a zajnak, letompulva, �lmosan bukik a habokba.

Kedvenc helyem volt ez a partszakasz. Itt ereszkedtem v�zbe, hogy le�sszak az akkor m�g egyetlen h�dig, kikergetve magamb�l a f�radts�got, amelyet a mindennapok monot�ni�ja pr�seltek bel�m.

M�g h�tamon volt dun�nt�lis�gom toj�sh�ja, minden pr�b�lkoz�som ellen�re sem siker�lt gyorsan beletanulnom a "c�lsz�r� sz�g�ny emb�r" ritu�lis szok�saiba. "�"-zni m�r tudtam, �lveztem is nagyon, sohasem t�vedtem,mint teszik azt k�nny�s�ly� operett-bonviv�nok feltup�rozott szerepeikben.

Nos itt, ebben a f�zesben tal�lkoztam el�sz�r Kunszab� R�kus b�csival, akir�l akkor m�g azt sem tudtam, hogy R�kus, kiv�ltk�ppen pedig azt nem, hogy Kunszab�.

Els� pillanatban l�ttam, hogy ezt a figur�t az �let M�r�t�l vagy T�m�rk�nyt�l k�rte k�lcs�n, vagy -ami val�sz�n�bb- hogy M�ra �s T�m�rk�ny nap mint nap tal�lkozott ilyesfajta "emb�r�kkel".

Fiatal voltam �s dun�nt�li. R�vid n�zel�d�s ut�n, v�zbesz�ll�s el�tt besz�dbe k�v�ntam elegyedni a parton �l� hal�sszal. Mert az volt az istenadta!
Le sem merem �rni, milyen is volt val�j�ban, a kedves Olvas� azt hinn�, valamif�le n�psz�nm�b�l mer�tem tapasztalataimat.
Pedig nem!
Az �reg hal�sz maga volt az etalon. A m�rai,a t�m�rk�nyi, a n�psz�nm�i! Zs�ros kalapja al�l rakonc�tlanul b�jtak ki �szes hajsz�lai, borotv�latlan volt �s barn�ra cserzett b�r�. A tajt�kpipa hi�nyzott csak a sz�j�b�l, hogy m�r m�riczi is legyen.
Csendesen n�zte a vizet,de az is lehet, hogy nyitott szemmel aludt, �lmodott.

Neki�lltam a magam serte-pert�l� m�dj�n, hogy sz�ra b�rjam. Pereghetett a nyelvem, az �reg csak nem mozdult. Csak amikor m�r bizony�ra elviselhetetlen lehettem sz�m�ra, n�zett r�m olyan szemmel, amelyr�l azt szok�s mondani, gyilkolni lehet vele. Meg�rtettem a sz� n�lk�li �zenetet, beleereszkedtem a v�zbe, �m �sz�s k�zben egyre fojtogatott az a tudat, hogy valamit elrontottam.

M�snap ugyanott mentem le a foly�hoz, az �reg akkor is ott volt. Vagy ott maradt. Mert pontosan ugyanott �s ugyan�gy kuporgott, mint ahogy tegnap tette.

Most m�r �vatos voltam. Csak annyit k�rdeztem t�le, sikere volt-e tegnap, net�n ma. A pillant�s, amellyel rendreutas�tott, ugyanaz volt, mint a tegnapi!
M�r csak nem hagyom magam -gondoltam-, �s az elk�vetkez� napokban mind�g meg�lltam mellette, �m a k�sz�n�sen k�v�l, amit furcsa mormog�ssal fogadott, egy sz�t sem sz�ltam hozz�. Napok m�ltak el, de mintha �rezni v�ltem volna, hogy m�r elviselhet�v� (no j�! legfeljebb elt�rhet�v�) v�ltam sz�m�ra.

Lehetett m�r t�bb hete, amikor egyszer v�zbesz�ll�s el�tt megsz�l�tott:
"Oszt tud-e az ifij�r b�l�st j�tszani?"- k�rdezte.
Mindenn�m� k�rtyaj�t�kban otthon tudhattam magam, speciel a b�l�s, azaz az als�s volt,amihez a legkev�sbb� kony�tottam.
"Tudok!"- mondtam.
Ezzel a r�vid sz�val kezd�d�tt meg majdnem k�t �vig tart� bar�ts�gunk.
Zs�ros kalapja al�l el�hal�szott egy felismerhetetlen�l �sszekoszol�dott k�teget, amir�l k�s�bb kider�lt, hogy k�rtya volt egykoron, de az nem mind�g, hogy melyik az eleje, melyik a fon�kja.

Az, hogy nem vagyok b�l�s-bajnok, hamar kider�lt. Az, hogy az �reget R�kusnak h�vj�k, csak k�s�bb.

Megpr�b�ltam szavaimmal �vatosan k�r�lt�ncolni, h�tha kider�thetek r�la egyet s m�st, de hamar meg�reztem, hogy minden pr�b�lkoz�som hi�baval�.
Amikor megtudta r�lam, hogy p�csi vagyok, szinte sajn�lkozott.
"Sz�p v�ros -mondta- oda von�tam be harmincba, a kettes t�z�r�kh�'. De �n itt f�m�gy�k a g�tra, oszt ha a f�d g�mb�ly� nem v�na, l�thatn�m ak�r a hortob�gyi guly�t is. M�rahalomig �gy is elpisloghatok. Ott maguk tekergethetik a nyakukat, nem l�tnak m�st, csak h�gyet. �l�g sajnos!"

No S�ndor! Itt a "mit nekem, te zordon K�rp�toknak...." �r�kk�n �l� filoz�fi�ja!

K�t �v m�lva egy k�s�tavaszi napon megkaptam az �rtes�t�st, miszerint k�r�semre �thelyeztek P�csre. Boldog is voltam,meg nem is. Addig m�r majdnem sz�gediv� v�ltam, megszerettem a v�rost, kiv�ltk�ppen az "emb�r�ket".

M�r csak a b�cs� volt vissza R�kus b�csit�l. Megt�rt�nt az is. Akkor mondta el, vagyishogy ink�bb d�nny�gte maga el�, hogy h�rom �ve vesztette el feles�g�t,s hogy abban a kalyib�ban lakik, amely a g�t t�loldal�n d�ledezik, s amely mint�ja lehetett a Fekete Istv�n �ltal meg�lmodott Matula b�csi kunyh�j�nak. Akkor tudtam meg, hogy Kunszab�nak h�vj�k, hogy b�szke lehetne unoka�ccs�re, a h�ress� v�lt �tt�m�si n�prajztud�sra, �r�ra.
T�bbet azonban akkor sem.

Szerencs�t k�v�nva egym�snak v�ltunk el, s m�ig el�rz�keny�l�k, amikor felid�zem b�cs�j�t:
"Hi�nyozni fog n�k�m az ifij�r, csak rem�lni mer�m,hogy �n is mag�nak!"

Ennek a mondatnak kit�r�lhetetlen eml�ke k�nyszer�tette ki bel�lem ezt az �r�st.

K�t �vtized m�lt�n �jra arraj�rtamban a K�r�si-cs�rd�ban eb�deltem. A kiad�s lakoma ut�n felkerestem a z t  a helyet.

�res volt!

A f�zek most is szomor�an b�logattak a v�z felett, s �n l�ttam,hogy R�kus b�csit siratj�k.

(Ut�irat 2005 okt.28-�n)

Ha valaki arra vetemedik, hogy gondolatait le�rja s m�gink�bb arra, hogy azokat m�soknak is hozz�f�rhet�v� tegye, fel kell k�sz�lnie �rz�seinek, gondolatainak, hangulat�nak fogad�s�ra ak�r akk�nt is, hogy a m�sikban, az Olvas�ban mer�ben m�s, az eredeti sz�nd�kt�l elt�r� �rz�sek, gondolatok t�madnak.
Egy �r�s �rt�kel�se, a felkeltett �rz�sek h�foka h�t els�sorban az Olvas�n �s �rz�sein m�rhet� le.
Irodalomt�rt�n�szek, stiliszt�k, �r�selemz�k nem egyszer megmagyar�zz�k, mit is akart mondani az, aki k�zh�rr� teszi mindazt, ami benne d�r�mb�l �s bel�le kik�v�nkozik.
Fenti �r�som alc�m��l ezt a sz�sszenetet "legkedvesebb �r�som"-nak titul�ltam.
Meglehet van �rt�kelhet�bb, t�n szebb, gondolat�breszt�bb, hangulatosabb, egysz�val fogyaszthat�bb is enn�l, de �n Kunszab� R�kussal, mik�nt a k�lt� Pegazussal, vissza tudtam �s tudok b�rmikor sz�rnyalni oda a Tisza-partra, ahol a f�zek, a Tisza �s R�kus b�csi mellett �s m�g�tt ott h�z�dik meg visszahozhatatlan ifj�s�gom.
T�n ez�rt is hiszem (mert mik�zben �jra�rtam, ism�t �t�reztem!), hogy ez az e g y i k legkedvesebb �r�som.
Tartoztam ennyi magyar�zattal a kedves Olvas�nak, akinek jelenl�t�t �s gondolataimmal val� ismerked�s�t meleg sz�vvel k�sz�n�m!

2002