VIGYÁZZ MAGADRA, KISFIAM!
( Édesanyám emlékére)

A szemek már fáradtak, de a szeretet éppúgy sugárzik belőlük, mint régen, amikor még nagyon szépek voltak és csillogtak. A kéz, amelyet megcsókolni nemcsak a szív parancsa volt és amely lágyan, bíztatóan símogatott sok éven át, ma ezer ránctól barázdált, eres, az ujjak is megcsontosodtak. Velük integet, amikor eljövök Tőle.

Kilométereken át hallom elcérnavékonyult hangját: Vigyázz magadra, kisfiam!"

Hányszor, milyen sokszor hallhattam megszámolhatatlan éveken át ezt az intelmet. Először tán akkor, amikor a plébános úrhoz mentünk, hogy beiratkozzam a római katolikus elemi népiskola első osztályába. Hátamon kopott vulkánfíber táska, benne szédeleg a palatábla és palavessző. És benne a jóféle uzsonna, talán vajas kenyér, talán frissen sütött töpörtyű, egy-egy szem alma, aszaltszilva csomag.
Hallom az elmaradhatatlan intelmet induláskor: "Vigyázz magadra, kisfiam!"

Újabb évek jönnek, hozza a postás a behívóparancsot. Barnára pácolt katonaládában a szükséges holmik. A ládában már kisebb a rend, mint annaidején a vulkánfíberben. Aligha csoda, magam csomagoltam.
Csak az elbocsátó szavak a régiek, az ismertek: "Vigyázz magadra, kisfiam!"

Levél jön, később telefon, gyere haza, kisfiam, aranysárga húslevest készítek, rántott csirkecombot, friss uborkasalátával és lesz, persze hogy lesz aranygaluska is.
Megyek! S mikor eljövök, a két kezem is kevés, hogy a "maradékot" elhozzam.
A kapunál hangzanak el az óvó szavak: "Vigyázz magadra, kisfiam!"

Viszem haza a srácokat. Később az unokákat. Harsány az öröm, nézem, mint dédelgetik őket, mint örülnek nekik a öregek. Én csendesen járok-kelek az udvaron, melynek diófája születésemtől kísér, s melynek felső ágairól olyan szépen idelátszik a Mecsek.
Ha felfelé kapaszkodtam, már az indulásnál hallottam az aggódó szavakat: "Vigyázz magadra, kisfiam!"

Már mennünk kell....A dédunokák csatakosak a játéktól, láthatóan fáradtak. lehet, hogy a rájuk ömlő szeretettől. Mosoly ölel benünket és ragyogó szempárok.
És a szavak újra felhangzanak: "Vigyázz magadra, kisfiam!"

A szemek már fáradtak, de a szeretet éppúgy sugárzik belőlük, mint régen. A kezek ma is integetnek nekem és én még hosszú kilométereken át hallom a vágyott szavakat: "Vigyázz magadra, kisfiam!"

Mit is válaszolhatnék:

"Vigyázz magadra, Édesanyám!"