SZ�MVET�S
(medit�ci�)

Mindannyiunknak van egy sarka, ahonnan kedv�nkre n�zegethetj�k �s l�thatjuk vil�gunkat. Ez a mi archimedesi pontunk, ahol biztons�gban �rezhetj�k nmagunkat, s ahol -mint kifesz�tett gy�ngyv�sznon- csillog� k�pet mutat a r�gveszett m�lt, az oktalan jelen �s az ill�zi�-p�tyolgatta j�v�.

Kopog�s n�lk�l dugja ide fej�t a megkopasz�tott gyermekkor, a borotv�latlan kamaszs�g, a gigerlisked� pubert�s, a prosper�lt �s olykor-olykor prostitu�lt f�rfikor, r�nk-r�nkk�sz�nt a tegnapel�tti harcos, a tegnapi zs�rt�l�d� �s el�rek�sz�n, valami f�ld�nt�li b�jjal a csendes aggkor.

Itt �rezz�k magunkat biztons�gban.

Gyermekkoromban nagyany�m v�r�sre izzott k�lyh�ja m�g� b�jtam, ha � kiment a hom�lyba temetkezett szob�b�l. H�tam az �tforr�sodott falnak szor�tottam, l�legzetemn�l majd el�gett a t�d�m, de �n mindadd�g, m�g valaki vissza nem j�tt, ott lapultam, �gtem, szenvedtem �s f�ltem.

Most odab�jok, akol biztons�ggal kacsintgathatok el�re, kandi szemmel vizslatva, mi az, ami fel�m tart. T�tova mozdulattal s�pr�m f�lre �s sz�t a t�nyek f�lhom�ly� fellegeit, hogy m�g�tt�k a val�t tudjam �s merjem kisejteni. Nem mind�g siker�l!

S�r� sorokban tartanak fel�m bar�tok, ellenek. Kez�kben tanokat, �rveiket hozz�k, n�melyik m�g elveit is mag�val cipeli. Hozz�k, hogy meg�tk�ztessenek v�l�k.
Sokan vannak!
Er�snek t�nnek!
�gy egy�tt!
De nem f�lek!

Az �n kezem is tele van!

Benne szor�tom anakronisztikus megsz�llotts�ggal emberszeretetemet, b�rgy� hittel telesz�tt seg�t�k�szs�gemet �s m�g a fejem is a s�mogat� kezek al� idom�tom. Nem tart sok� m�g a  ki�br�ndul�s �leter�s bimb�i meg nem hozz�k tarka-barka vir�gaikat. A b�rsonys�ma kezekben durva s�rkef�k lapulnak, b�r�m h�ntj�k, lelkem s�rtik. �sszekacsintanak, mint akik j�l v�gik dolgukat. S �n -megmagyar�zhatatlan!- t�r�m, hogy kedv�kre t�st�ntkedjenek. Mert l�tom, hogy hit�k, rem�ny�k �s erk�lcseik lopottak, m�anyagszer�ek, sz�riaterm�kek.

Nincs benn�k egy�ni csillog�s, m�g egy�ni �rny sem. Kollekt�v er�nyek furcsa kavalk�dja, farsangja p�tyolgat.

�k nem tudj�k, nekik nem mondta senki, amit az �g�r�g b�lcs�d�kben hell�n dad�k r�gtak �r�k�let� memoriterk�nt k�lykeik agyk�rgeibe, hogy: panta rhei!
Hogy a vil�g �r�kk� v�ltozik!
Hogy meg�lland�sult elvekkel, k�lcs�nk�rt �s megk�vesedett gondolatokkal nem lehet �lni. S ha valaki megpr�b�lja, h�t ne k�s�relje meg azt �letnek nevezni.

Aligha tudj�k!

A sokadalom uniformiz�l� ereje, megsz�d�t� illata �nmaguk b�lv�ny�v� teszi �ket. Innen, a megb�zhat�, b�tors�got ad� sarokb�l ki kell nevetni mindezt.
T�n ink�bb r�h�gni k�ne?
Nem tudom!

De a sz�m nem mozdul. Faci�lisan b�na vagyok. Tehetetlen.
Bel�lr�l nem indul az inger, hogy idegeim r�mozduljanak a groteszks�gre. A neuronok m�sfel� k�borolnak. Az agysejtek atomjainak H-mag eloszl�sa nem parancsolja, hogy szememben �rz�sek vet�ljenek.

De l�tom �ket egyenk�nt! L�tom, hogy bizonytalanodnak el, ha az �let t�ziseit �s antit�ziseit kell szintetiz�lniok. Ha �n�ll� feladattal b�zza meg �ket az �let, s ha �nmagukkal �s m�sokkal kell szemben�zni�k.
Megrettennek �s Quasimodok�nt h�zz�k �ssze eltorzult test�ket �s ny�lsz�vvel osonnak...
De hov�?

Ha nincs egy sarkuk, ahov� nekit�maszthatj�k h�tukat, ahol biztons�gban �rezve magukat vissza-, ki- �s r�tekinthetnek a vil�gra.

Akkor hov� s�nd�r�gnek?

Tess�k mondani: ha az ember meg�regszik, mi tartja meg az �rt�k�t a vil�gon abb�l, amiben valamikor olyan nagyon, olyan m�lyen, olyan forr�n, ki�br�nd�thatatlanul hitt?