SZÜLETÉSNAPOMRA
((Zs. ciklus))

Lám

 ötvenhét éves vagyok! Ez panasz tán?
itt-ott meglátszik rajtam egy évsereg,
mint mit gyermek rajzol, s otthagyja aztán
ennyi a nyom rajtam, de nem vagyok öreg!
Nem vagyok bölcs, csak büszke pocakkal telt
fennkölt, fontos, szinte magam felett,
nem vagyok tekintély és nem vagyok tisztelt,
örök gyermekség, tartsd nekem helyed!
A játékból csak az álom veszett el
a vadóc izgalom, a kedv, a hit,
de most már együtt játszhatom Veled
gyermekkorom meghitt játékait!
Véres, vad, rossz napok jártak idebenn
hazugság volt, vagy a leghűbb való tán?
most lelkem elönti a napfény s szerelem
hogy ne idéznélek, nincsen napom, órám.
Nem keveset éltem, de most, imé: élek
gombolyítom, -mint jön- az életem,
játékaimról s magamról mesélek
s elmondom, Te vagy nekem a szerelem.
Mert mi jön még? ki tudja? S hogy mi jön tán
új és sok, és újabb avagy semmisem?
Ne maradj el tőlem, rohanj ide hozzám
símogasd verstől zsongó bús szívem!
Borongok s bolyongok e roppant világon
mint bámész vándor az utca szegletén
s hogy merre menjek, magam már jól látom,
de hogy MIKOR menjek, ezt még nem tudom én!
Van pár versem, félszeg, suta árvám,
egy pár ruhám, kopott testhüvelyem,
egy pár könyvem, fejem alatt párnám,
s ha meghalok, szíved a sírhelyem!

1986