FOHÁSZ A FÉRFIAKHOZ

Nosztalgikus, filozofikus és buziológikus buzgalommal megírt ima.
Válasz egy baráti összejövetel alkalmával született provokációra!

Bár rejtvény kell Nektek, hát m'ért írok verset?
Mert megült a téma! A bensőm úgy reszket,
hisz írtam én ódát és Époszt és regényt,
imádtam nőket, de sohasem legényt!
Most fordítom tollam és éneklek férfit,
ívelő bokáit, vállait és térdit!
FÉRFI KELL, FÉRFI KELL EZUTÁN CSAK NEKEM!
ISTENEK! HALLJÁTOK ÜVÖLTŐ ÉNEKEM?

Kinek hajlik teste, mmint szélben fűzfa ága,
s vágyódó sóhajom szállong a nyomába,
mosolygó ajka közt, ha látom fogsorát,
azt hinném földre szállt a fényló napvilág,
hószínű homlokán a fürt olyan sötét,
hogy éjbe fordul át a fényes déli ég!
FÉRFI KELL! FÉRFI KELL EZUTÁN CSAK NEKEM!
ISTENEK! HALLJÁTOK ÜVÖLTŐ ÉNEKEM?

Kinek teste karcsú és az öle kemény,
kinek nincsen sejtje, mi ne lenne legény,
kinek öle kútja nem szárad ki soh'sem
s a harmadik lába merev, mint egy totem.
Aki nem ijed meg, ha hívják viadalba,
ki szeret így is, úgy is, de leginkább kalapba!
FÉRFI KELL! FÉRFI KELL EZUTÁN CSAK NEKEM!
ISTENEK! HALLJÁTOK ÜVÖLTŐ ÉNEKEM?

Eljátsztam játékim, lőszerem elfogyott,
rajtam a szerelem cudarul kifogott,
voltam eddig aktív, míg bírtam erővel,
passzív leszek eztán, félre minden nővel!
Csak egy férfi, FÉRFI!, kire vágyom nagyon:
aranyozza be sok hátralévő napom!

Istenek! Halljátok könyörgő énekem?
FÉRFI KELL! FÉRFI KELL EZUTÁN CSAK NEKEM!
KI HELYETTEM BEVÁLTJA MINDEN ÍGÉRETEM!