A TEVE (gyermekverseim .) Milyen furcsa púpos állat, dromedár az ő neve, de mivel ez komplikált, hát egyszerűen így: teve. Hátán hordja ím a púpját, vízzel, zsírral van tele, aki akár két hétig is szomjas lehet: a teve. Ha nem talál vizet inni a púpjából iszogat, s ha kifogyott a púpjából a kocsmába látogat. Szaharában nincs is kocsma, különben is a teve, meg nem inná az alkoholt, így lesz józan élete. Jókedvében kaktuszt eszik, nem szúrja meg a nyelvét, és mert ilyent csak ő tud, hát büszkén dülleszti mellét. Cipeli a nehéz terhet mit az arab ráakaszt, a Szahara TEFU-ja ő, megél negyven szép tavaszt. Ha sok teve sorakozik a nevük az karaván, reménykedjünk, hátha egyszer arra járunk mi is tán. Kedvenc helye az árnyékos, enyhet adó oázis, (ha ilyen lát a kisbaba nemcsak nyűgös, "oáááá"-z is!) A szőréből az ügyes szűcs takarókat varrogat, a teve így számunkra sok ajándékot tartogat. Jóbarátja az embernek együtt él és hál vele, de jó volna, ha a világ íly társakkal vón' tele. (A Papa itt súgott nekem, azt mondta írjam bele: nem ehető, nem iható soha a teve leve.) Van, hogy egy púp virít hátán, van, hogy kettő, több soha, ha valaki mást énekel, bátran mondd neki: buta. (Prózai megjegyzés: mert ugy-e az ismert operett-dalocska szerint: "teve van egy pupú, van két pupú, van négypupú, sőt több!") 1986