A HANGYA
(GYERMEKVERSEIM)

Állatözön él a földön,
soknak erős a rangja,
de az egyik legerősebb
-hitted volna?- a hangya!

Legerősebb állat címét
birtokolják a hangyák,
elvisznek egy zongorát is
-legalábbis ezt mondják!-

Múltkor láttam, hogy egy
autót cipeltek el -aszannyát!-
igaz fordítvas vonszolták,
de elbírták a a hangyák.

Láttam, amint egy hangyaraj
házat cipelt a hátán,
megijedtem, mert azt hittem
amit látok: a sátán.

Volt, hogy láttam egy szakállast
-ki látott már, mondd, ilyet?-
kiröhögtem, mire legott
a fenekembe csípett.

Azóta ha hangyát látok
óvatosan lépkedek,
röhögéssel, zaklatással
ellenük nem vétkezek.

Társadalmuk irtó izgis
-ne tekintsd halandzsának!-
egyik hangya nem fogad szót
csak a másik hangyának.

Királynőjük puccos dáma
-ámbár királyuk az nincs!-
védik, óvják, gondozzák, mert
számukra a legfőbb kincs.

Ha hangyának farka volna,
biztos mindíg csóválná,
ha meg karja, hosszú, langa,
mindíg csak azt lóbálná.

Ám a hangya hasznos állat,
megeszi a tetveket,
lehet, ez felborzol kissé,
ne vegye el kedvedet.

Ha egy ember lüke, buta,
azt mondják, hogy hangyás lesz,
ha egy hangya meghülyül,
hát miért nem mondják: emberes?

Jól jegyezd meg, hogy a hangya
rovar és nem csúf bogár,
így tanítja okos módon
minden természettanár.

Persze azért a hangyának
van nagyon sok érdeme,
ezeket már nem mondom el,
versembe nem fér bele.