FÉL POHÁR VÍZ
((szemlélet kérdése))

Nem tudom, a hagyományok hogy születnek.
Lehet, hogy a szükség, lehet, hogy a siker hozza őket létre.
Pécsett kialakulóban van egy, amely -úgy vélem- mindkettőből táplálkozik.
A szükségből csakúgy, mint a sikerből.
Mert letagadhatatlan, hogy a várost a szükség vitte rá arra, hogy könyörtelen harcot hirdessen a mind több embert és beteget egyre súlyosabban érintő pollenallergia ellen. És miután a szüségből eredő harc egyre több sikerrel dicsekedhet (ámbár még koránt sincs vége a háborúnak) a rohamok tovább folytatódnak a polenallergiát terjesztő növények, elsősorban a parlagfű ellen.
Városunk számtalan olyan tulajdonsággal dicsekedhet, amelyekkel más országunkbéli város aligha rendelkezik.
Mediterrán éghajlata, történelmi korokat idéző épületei, utcái és hagyományai még arra is jogot adnak, hogy büszkélkedhessünk. Másoktól való különbözőségünk azonban rejt néhány csapdát is. Éppen ilyen a pollenszám, amely országos viszonylatban első helyen tart bennünket e kétes "verseny"-ben.-
Az ANTSZ naponta olvasható jelentései igazolják városunk érintettségét, egyben elszántságát is.
Az egészségügyi statisztikák is mintha egyre kedvezőbb képet mutatnának. És a káros növények elleni harc közben tisztulnak, szépülnek tereink, utcáink. Egyszóval a szükségszülte siker itt ólálkodik köröttünk.
Egyik nagy áruházunk elmúlt időben hirdetett akciója, melynek során egy-egy begyűjtött parlagfűért nemcsak pénzt, de jelentősebb mennyiségű ajándékot is kaphatunk, példamutató.
Nem kétséges, az elszánt és céltudatos harcnak folytatódnia kell.
Hagyománnyá kell nőnie.
Azok sirámait, akik azon búslakodnak (okkal), hogy a város határain túl parlagfű erdők virítanak, figyelmükbe ajánlom a régi bölcsességet: miszerint egy fél pohár víz kétféleképpen definiálható.
Az optimista azt mondja: van egy fél pohár vizem, míg a pesszimista azt látja, hogy neki csak fél pohár víz jutott.
Legyünk optimisták!

1996


Utólagos bejegyzés:
(2007 nyarán)
A glosszaírónak vállalnia kell nemcsak tévedéseit, de nevetséges prognózisait, jövőbelátó gondolatait, egyszóval mindazt, amit egykoron papírra vetett.
De hogy szégyenkeznie is kéne emiatt, arról nem lehet szó.
Ámbár......!!!