MISKA
(a gyermekek bar�tja)

"A paraszt �gy belekapaszkodik a f�ldbe,
mint a fa.
Azt�n pr�b�lja kit�pni valaki.
(Vladyslaw Stanislaw Reymont)

Valah�nyszor Szab� P�l vagy Veres P�ter-�nekelte parasztfigur�r�l olvasok, ha G�rbe J�nost l�tom az "Emberek a havason" f�szerepl�jek�nt, Szirtes �d�mot G�z J�skak�nt a filmv�sznon, Miska jut az eszembe. Meg Rozika, a feles�g, aki n�lk�l Miska nem is volt igaz�n Miska.

Miska nem tartozott a m�dosabb parasztok k�z�, �m t�rekv�se, szorgalma �s elsz�nts�ga sejtetni engedte, hogy ha az Isten is beleseg�t, ketten csak mennek valamire. � megtette a mag��t, az Isten sem vonhat� felel�ss�gre, ami�rt mindez nem siker�lt. Ha volt oka mindannak, ami Misk�val t�rt�nt, h�t az mindenk�ppen a t�rt�nelem k�ny�rtelens�g�re foghat�.

Rozik��k kezdett�l fogva nagyon szerett�k volna, ha gyermek�k sz�letik. T�bbet azonban, amit akkoriban tenni lehetett, nem tehettek. Hol volt m�g mindaz az orvosi praktika �s technika, amely n�lk�l a medd�s�g gy�gy�thatatlanul v�gigk�nozza a gyermek ut�n �h�t�k �let�t?
Magam tipeg� gyermekk�nt tal�lkoztam vel�k el�sz�r, hiszen onnan hoztuk a tejet, a tejf�lt, de m�g a Rozika-k�p�lte vajat is. Hamar szeretet�kbe fogadtak, kis t�lz�ssal azt is mondhatn�m: gyermek�knek tekintettek. L�gtam h�t szertelen�l a nyakukon, amennyit csak b�rtam. Itt l�ttam -mert meg soha nem tanultam- mindazt, amit a parasztembernek tudnia illett �s kellett, ha talpon akart maradni.

Miska a h�tk�znapokon paraszti uniformisban j�rt. Mind�g majdnem f�ldig �r�, k�k, durvasz�v�s� k�t�ny volt el�tte. Ha munk�ban volt, mindk�t sz�ra a bok�j�t verte, ha f�jront volt, vagy �ppen pihenhetett, sem vetette le. Ilyenkor a k�t�ny jobb als� cs�csk�t felemelte �s bedugta a gatya der�kkorc�ba (szigor�an a baloldaliba!), hogy ha azt�n �jra neki�ll valaminek, h�t kiakassza onnan.

De nemcsak engem szeretett, a falu majd minden gyerek�t, mik�nt azok is �t. Ha T�l t�bornok Erzs�bet, legk�s�bb Andr�s napj�n feh�r leplet ter�tett a term�szetre, m�r v�rtuk, hogy Miska kis paraszt-sz�nj�val v�gigmas�rozzon a falun, szinte v�rva, hogy innen-onnan, mindenhonnan el�bukkanjanak a sz�nk�z�sra �hes lurk�k.

Misk�t�l nem kellett k�rdezni, hogy "B�csi! szabad ut�na k�tni?", mert Miska egyenesen az�rt j�tt, hogy szabadjon. Hogy a megannyi p�kosztos hossz� sora csimpaszkodj�k a sarogly�ba �s egym�sba �s ott szalamanderozz�k a l�rinci f�utc�n.

Volt, hogy Miska ak�r Cserdiig vagy Csonkamindszentig is kivitte a t�rsas�got, amely vih�ncolva-vihogva, n�ha kifagyottan addig l�gott Miska sz�nk�j�n, m�g a szigor� sz�l�i parancs haza nem utas�totta �ket.

Konkurrencia nem akadt. Volt ugyan n�ha, hogy J�rai �llatorvos kihozta k�t b�h�ncnagy bern�thegyij�t hasonl� c�llal, de azok csup�n az unok�i �r�m�t szolg�lt�k. M�g k�s�bb, amikor a cs�d�rtelepet l�tes�tett�k -ahol el�sz�r tal�lkoztunk a teremt�s oly nagyon titkolt jelens�geivel-, el�fordult, hogy a m�nek megj�rat�sakor megh�ztak benn�nket a fiatal lov�szok, de az m�gsem volt olyan, mint Miska s�tasz�nk�ztat�sa. Mert akinek szeg�nys�ge r�v�n m�g sz�nk�ja sem lehetett, az bizony Miska sz�nj�nak talp�n �llva kapaszkodott s �pp �gy �lvezte a t�l akkor kor�ntsem ritka �r�meit, mint aki ak�r vasalt, ak�r fatalp� sz�nk�j�n tehette azt.

Misk�t�l tanultam meg fejni, her�t kasz�lni, j�sz�got etetni, de m�g felkant�rozni, befogni �s kocsizni is. Gy�ny�r� ist�ll�j�ban d�nyertes bonyh�di tark�k sorakoztak, akik el� seg�tettem odavetni az idejekor�n betakar�tott kukoricasz�rat, azaz az � z i t.


Rozika szer�ny, szorgalmas �s iskol�zotts�g�hoz k�pest viszony�tottan m�velt feles�g-asszony volt. B�r dolgos volt, mint minden parasztasszony, ig�nye arra, hogy ne csak �rdekl�dj�n a vil�g dolgai ir�nt, de olvashasson is r�luk, kiapaszthatatlan volt. Ha Miska -szigor�, �m meg nem �rt szok�srend szerint- szerda d�lut�nonk�nt az Iparosk�rbe ment, hogy ott megh�nyja-vesse a vil�g �s a falu dolgait, Rozika nem egyszer vele tartott. Ha pedig el�ker�lt a v�rosb�l egy "nadr�gos ember", aki nemcsak �rtette, de meg is magyar�zta, hogy mi t�rt�nik ott kint a nagyvil�gban, Rozika elmaradhatatlan volt.

Legjobban azt szerettem, ha Rozika vajat k�p�lt. �n ilyenkor mellette kucorogtam a torn�con, �lemben a pinc�b�l frissen el�hozott, agyagcsuporban h�t�tt s altatott tejjel, melyet kiskan�llal �gy lehetett mer�teni, mintha a legf�nomabb puding lett volna. Ma is �rzem a sz�mban azt az �zt, amelyet az�ta semmif�le csin�lt, raffin�lt joghurt, kef�r �s egy�b savany�tott tejf�les�g felid�zni nem tud.

Rozika k�p�lt �s dalolt, mint a n�psz�nm�vekben szok�s. Mik�zben k�sz�lt a vaj. Amely azt�n olyan s�rga lett, mit mostans�g az az 1-es busz, amelyik mindk�t oldal�n hirdeti P�csett, hogy merre is van a R�cz-b�torh�z.

Miska j�hang� ember volt. Ha Magosf�ldi pl�b�nos �r hagyott id�t a szagosmis�n, hogy felzend�lj�n az �nek, Miska baritonja biztos, hogy kihallatszott a k�rusb�l. De �nekelt � az iparosk�ri b�lon is. Nem magyarn�t�t, de magyaros dalt. Olyant, amilyen�rt Kod�ly �s Bart�k bebarangolta az eg�sz orsz�got.

Azt�n volt, hogy �sszegy�lt a gyerekhad �s Miska k�rust alak�tott. Mindenf�le n�t�ra tan�tott meg ben�nket, keveseket m�g "olyanra" is, meg sokf�le viccesre. M�ig f�lemben van az a "k�nonversike", amely -gondolom- orsz�gszerte ismert ugyan, de dallam�t Miska fabrik�lta.

�nekelt�k is torkunkszakadt�b�l, hogy

"apacuka, fundaluka,
funda k�v�, kamanduka,
abcug, fundaluk,
funda k�v�, kamanduk!"

Ugy-e �rtelmes? De az ipi-apacshoz �s egy�b kisz�mol�s j�t�khoz igencsak passzolt.

Miska sz�pen gyarapodott. M�r �gy l�tszott, megveheti a meg�regedett �s ugyancsak gyerek n�lk�l �l� Pozsgai�k j�p�r holdj�t, amikor -1941 december 20-�n!- SAS beh�v�val haz�t v�deni rendelt�k Misk�t.

M�rmost nem tudom, szorult-e b� valamif�le embers�g abba, aki Kar�csony hajnal�n elszak�totta csal�djukt�l azokat, akik n�lk�l nem Kar�csony a Kar�csony. De a parancs az parancs, Misk�nak mennie kellett.
Rozika sok�ig nem kapott h�rt Misk�r�l. S amikor v�gre kapott, igencsak szomor�t� volt az. Abban biztos lehetett, hogy Miska fogs�gba esett. Abban m�r kev�sbb�, vajon t�l�lte-e, t�l�li-e.

Azt�n j�ttek a t�rt�nelmi parancsok. F�ldelv�tel, padl�spr�s �s mindaz, amir�l ma m�r tudjuk -�s rem�lj�k, hogy soha vissza nem t�r�- t�rt�nelem, s amelyek �l� tan�i napr�l napra fogynak. Rozika egyed�l �llta a sarat, szenvedte v�gig, am�g minden�ket elvitt�k, kul�klist�ra k�nyszer�tett�k.

Azt�n egyszer v�ratlanul betoppant, vagyishogy ink�bb hazav�nszorgott Miska. Csontsov�nny� fogyva, erej�t vesztve. Ropzika szeret� gondoskod�s�ba bugyol�lva �lt m�g p�r h�napot, az�n -amint mondta: ami�rt im�dkozott!- kivitette mag�t a szentl�rinci temet�be.

Rozika nagysok�ra k�vette csak, ott alszanak egym�s mellett abban a b�k�ben, amely el�bb-ut�bb megadatik mindny�junknak.