NYARAK

A hárs édes illata öleli a környéket, a rigók jókedvű füttyének szárnyain régi nyarak emléke úszik be a szobámba.
Túl voltunk már a Te Deum-on (akkoriban így hívták az évzárót) és előttünk volt az egész nyár.
Végre gondtalanul rohangászhattunk a levente-lőtéren, csúzlizhattuk a vezértrombitás békákat a lőrinci vályoghányón, gombát szedhettünk a kacsótai réten, a csonkamindszenti erdő hangos volt szertelenkedésünktől, langyos nyári eső után mezitláb tapostuk az országút meleg sarát, esténként, amikor a gulya hazatérőben volt kiálltunk az utcára és beszívtuk a hazafelé ballagó tehenek fura fanyarkás illatát, futóversenyt rendeztünk a frissen kaszált tarlókon, bogáncsból építettünk várat, kicsiny bababútorokat, kimustrált biciklikereket hajtottunk karikaként magunk előtt, a lőtér dombjába fúródott töltények hegyéből ólmot bányásztunk, aztán figurát öntöttünk, hatalmas zsíroskenyérrel rohantunk ki a rétre és szórtuk tele egy esernyősvirágú gaz magjával, mert annak olyan édeskés-kesernyés íze volt, esténként csapatban mentünk ki a faluszéli temetőbe és arra vártunk, hogy arra járva valakit megijeszthessünk, miközben remegett a lábunk a félelemtől, hiszen ránkszakadt az este, vasárnaponként mi húzhattuk a harangot, a fülünk repedt szét a zúgástól, hiszen ott voltunk a harang mellett, virágot lopkodtunk, leginkább a Majoros néniét, mert neki volt a legszebb liliom- és rózsakertje, szarvasbogár-hajszát rendeztünk a Mandulásban, cserebogár-cirkuszt ugyanott, számháborúztunk és szaladgáltunk, nevetgéltünk, tetőtől talpig mocskosan, pedig minden este nagy csutakolást kellett ezért elszenvednünk és tettünk még mindenféle dolgot, amelyre ma már homályosan is alig emlékszem.
Nyár volt, tehettük.
……
Délutánonként, amikor piciny kutyámmal egészségügyi sétára indulok, a lakótelep egyik szegletében, a feljáró lépcsőkön 6-8 tizenévessel találkozom. Kártyáznak, egyik lopva dohányzik is, pedig mindenki láthatja, ott ülnek reggeltől estig. S hogy nekik is megvolt már Te Deum-uk (ó, miket beszélek az évzárójuk!) nemcsak onnan tudom, hogy legközelebb csak szeptemberben mehetek a menzára ebédelni, de arról is, hogy évek óta ugyanezzel a képpel találkozom június közepétől szeptember elejéig.
Nincs programjuk a srácoknak!
Kicsorog kezük közül az idő, amely csak őket szolgálná, ha ők is ezt akarnák.
És mintha nem volna gondtalanságuk sem.
Öreg szemeimmel apátiásoknak látom, nézem őket és tán még sajnálkozom is mindezen.
…..
A minap elromlott a számítógépem. Pontosabban eltűnt a Microsoft Power Point ikonja. Írni készültem, nem jött elő az oldal sehogyan sem.
Rolandnak szóltam, az egyik nagybeszédűnek a lépcsősök közül, nem tudna-e segíteni ebben.
Feljött hozzám, leült a gép elé, járt a keze, mint a motolla és tíz perc múlva túl volt vírusirtáson, töredezettség-mentesítésen, mindenféle ismeretlen rituálén és újra működött minden.
……
Rolandnak ilyen nyara van.
Nekem olyan volt.
Nem tudom mégsem, ha tehetném, melyiket választanám újra!

2008