AZ OROSZLÁN
(Gyermekverseim)

Nézd az utcán mennyi kislány,
csivitelnek, beszélnek,
van közöttük magyar, angol,
cseh, francia és német.

De az egyik táncol, ugrál,
-ki lehet Ő? ez talány!-
megismerni pártájáról
hiszen ez egy orosz lány!

Sertepertél, gurabugrál,
tűzgolyó ám ez a lány,
el is veszti ipszilonját
s lesz belőle oroszlán!

Úgy hírlik: az oroszlánok
a szavannán vadásznak,
ura ő a szavannának,
ellenségnek, barátnak.

Az oroszlán arról híres,
hogy nagyra nőtt a haja,
ha meglát egy gazellát,
az számára egy jó kaja.

Ha megette, lustán alszik,
meghúzhatod a bajszát,
megfoghatod, csiklandhatod
hatalmasra nőtt mancsát.

(Eszembe jut most a számtan,
jó is lesz, ha ezt tudod,
tíz hatod meg tíz hatod
az bárhogy nézed: húsz hatod.)

Oroszlánt azt úgy kell fogni:
megmutatod versemet,
halálra röhögi magát,
viheted a tetemet.

De ha él is, ne félj tőle,
hisz nem sétál Óbudán,
ne reszkess, ha nagy macskát látsz
és ne viselkedj bután.

Bár a macska és oroszlán
testvéreknek látszanak,
nincs is különbség közöttük,
egymásnak nem ártanak.

Az oroszlán nem esz' macskát,
mert az szőrös őneki,
a mscak meg nem is bírná
az oroszlánt megenni.


Most, hogy eljött mesém vége
nézz körül és csodálkozz,
itt vannak a lányok megint,
szokj hozzá a csodákhoz!

Visszajött az ipszilon is,
s újra lány az oroszlány,
táncol, ugrál, énekel,
mert arra nem jár oroszlán.

1986