KENNY ROGERS, 1987.jan.30 (f�lt�kenys�gb�l) Robban�sk�nt �rt a f�jdalom, furcsa g�ca volt az id�nek, h�romm�ret� pillanat volt, m�lt, jelen, j�v� kerget�ztek. Megfogyatkozott a val�s�g csak az in flagranti maradt, k�nyvt�rra val�t gondolkodtam egy tizedm�sodperc alatt. Az eml�keiddel �lelkezt�l s ez pet�rdak�nt robbant bennem, s most nem tudom: itt legyek-e N�lad vagy legjobb lenne csendesen elmennem. Egy k�p zavart meg, egy mosoly, �lel�sek, cs�kok, bec�zget� szavak, szerelem, �g�ret �vezett nemr�g. de most �n vagyok Neked, CSAK �N! s k�vetelem jussom: T�GED! Engem �lelj, engem szeress, engem bec�zz s felejtsd az eml�ket. A mosolyod eny�m legyen, �led is engem fogadjon csup�n, �n gyenge vagyok, s nem tudok kullogni az eml�keid ut�n. Harcot v�vni sem vagyok er�s, adni is csak magamat tudom, velem gyere, CSAK VELEM, fogd a kezem, el�re kell menn�nk ezen az �ton. Felejts h�t mindent, mi csak gyanakv�st neur�zist, k�oszt, poklot hoz. Rohanj hozz�m e medd� nullpontr�l e tiszt�bb, eszm�nyi viszonyokhoz. S mivel felem�s k�t�tts�gnek term�keny v�ge sosem lesz, viszem �gyem m�s f�rum el�, �s fellebbezek a szerelemhez. T�zelhet m�g t�nt vonzalom l�za hozz�nk is m�r ezernyi eml�k tapad, szerelm�nk forr�, mint a l�va, de ne pr�b�ld elrejteni magad. Annyi minden t�rt�nt m�r vel�nk, add, hogy m�g nagyon sok� szeresselek, s ha t�zezer �jszak�nk van h�tra, ne engedd, hogy valaha is elfelejtselek. Foh�sz: �h, jaj, mikor lesz nyugalmam m�r, gr�nit hit, l�t�r�mmel tele, mikor oszlik el bennem e k�z�pkori. h�v�s-dogm�s f�lt�kenys�g szelleme? 1987