A KÍGYÓ (Gyermekverseim 5.) Volt egy kígyó, irtó hosszú, volt legalább kilenc méter, nem is hívták őt másként, mint Hosszúfarkú Kígyó Péter. Nappal Péter a lombok közt betakarva rőt avarral kandin leste többi társát, vadkan urat az agyarral. Írígyelte hosszú fogát, erejét és morgó hangját, de leginkább az erdőben tisztelt-ismert büszke rangját. Írígyelte a zsiráfot amiért oly hosszú nyaka, s ha a zsiráf tábornok, hát ő nem lehet más, csak baka. Csak a békát nem sajnálta szerette, sőt majd' imádta, az volt neki kedvenc étke, reggelije, vacsorája. Ha leszállta hűvös este, elindult a lombok alatt megnézni, hogy akad-e ott számára egy kedvenc falat. Talált is ő minden jókat, békát, ürgét, halat, pókot, megfelezte a nejével, kapott érte egy-két csókot. Jött a reggel dérrel-durral meleg lett a lég, a vadon, visszamászott az avarba s jól érezte magát nagyon. Azért hogyha erdőbe mész nézz a lábad alá sokat, nehogy rálépj a kígyókra és megzavard az álmukat. 1987