OKTÓBER (szüreti nosztalgia) Az égen lusta ívben száll a nap már, a prés torkából édes must csorog, a fáradt földet bő korttyal itatják hideg szelek és zúgó záporok. Elszállt a nyár, búcsúzz el most a nyártól, elszunnyad most a völgy, a domb a rét, s a csonka cserfa, hű és bölcs barátod: az ősz teríti rájuik kék ködét. Nem kóborolhatsz többé a mély avarban, a hegytetőn, a szűk ösvényeken gombát kutatva, most bezár a zápor s csak szellemed száll el a szeleken. Hínár virágzik forrásunk vizében s a partján a sás közt sikló surran át, konyhánk falán repkény hervad és az utak mentén vetkőznek már a fák. Rőt lombokon hűs szellő döngicsél és rege repül a régi vár alatt, a dombok ormán bíbor sziklakőből az ősz hatalmas emlékjelt farag. Vonulj szobádba, húzódj magadba, szűk látóköröd a kert s az almafák, s ne is bújj ki sivár odudból, csak ha szél füttyöget s hajlong a nyírfaág. 1968