HITB�LI BOLYONG�SAIM
(Webber-inspir�ci�)

"Pihenni j� a hit, de nem visz,
nem mozd�t sehogysem tov�bb,
a k�tely komoly f�rfi�k�l,
bez�zza a pokol kapuj�t."
(Theodor Storm)

Hol, hogyan �s mikor porlott sz�t bennem a hit, amelyet a hajnali ror�t�k misztikus k�de, a vas�rnapi vesper�sok csendes �hitata, az olt�rk�zelben v�gzett ministr�nsi szolg�latok szinpadiass�ga, a liturgi�k merev, �m lelket pezsd�t� monot�ni�ja, a Missa Solemnis sz�jt�tian b�mult l�tv�nyoss�ga, az �venk�nt ism�telt lelkigyakorlatok n�ha �rthetetlen, �m k�telez�en hinni parancsolt filoz�fi�ja kov�csolt bennem, nem tudom. T�n a t�rt�nelem kegyetlen p�r�lycsap�sai alatt vesztettem el azt a rajongani tud� gyermeket, akinek a mindennapi eml�kei k�z�tt ott lelhet� fel a r�tusok soksz�n�s�ge, a hatalmas orgonasz�l�k, Vir�g p�sp�k �r (akit a k�zel�ll�k csak Blum Ferinek h�vtak) Ecce Sacerdos Magnusos m�lt�s�gteljes bevonul�sa, Hal�sz B�la sz�vet remegtet� tuttijai utol�rhetetlen improviz�ci�i k�zben, az Asperges me gregori�n egyszer�s�ge, Mayer Franci b�csi atyai szeretete �s szigora �s mindaz, amit a l�lek oly szomjasan sz�vott mag�ba felcsepered� gyermekk�nt, hinni akar� �s tud� emberpal�ntak�nt. Hogy m�g a kl�russal nemcsak azonosulni tud�, de annak tagj�v� is v�lni akar� v�gyak �s tervek t�madjanak bennem, mint annyi mindannyiunkban akkoron.

Mindezt legy�rte az �let. Amely k�ny�rtelen�l, imm�r teljesen m�s aspektusb�l, mintegy nyelvet �ltve az eleddig szentnek tudott �s hitt t�nyeknek, tarka sz�nyegk�nt ter�tve el�m a realit�sok, a megc�folhatatlannak t�n� igazs�gok talmi filoz�fi�j�t, de amely -mi�rt tagadn�m?- tudta �s le tudta gy�zni �rvekkel a vir�gba sz�kken� hit tarka szirmait. S mint egykoron a megt�ntor�thatatlan elk�telezetts�g, �gy most a r�csod�lkoz�s miszt�riuma �s l�zadni k�pes akarata rombolta sz�t bennem a m�r-m�r megk�v�l� bens�t.

Teltek, m�ltak az �vek, perif�ri�ra szorult mindaz, ami�rt egykor �ldozni is tudtam volna. Mik�nt magunk k�z�tt oly sokan! Volt, hogy �tfutott az agyamon az elm�lasztott, elhalasztott csendes bels� szeml�l�d�s ir�nti v�gy, m�g a b�nat is megl�togatott, mi�rt is nem teljes�tem mindazt, amire a k k o r i hitem �s elk�telezetts�gem inspir�lhatott volna. T�n a meg�reged�s hoz majd n�mi �jj��led�st? -tettem fel a k�rd�st, de voltak�ppen nemigen hittem-rem�nykedtem annak renesz�nsz�ban, amelyre ott bel�l m�giscsak v�gytam.

�s akkor meghallottam �s l�ttam Lloyd Webber "J�zus Krisztus szuperszt�r"-j�t. Element�ris er�vel burj�nzott fel bennem az istenhit, amellyel �ppen Webber aj�nd�kozott meg, s amely -napr�l napra l�tom �s �rzem- itt munk�l bennem, visszaid�zve �s rem�lve gyermekkorom tiszta istenszeretet�t, mert �gy adta, l�ttatta, �reztette meg velem �jra az isteni vil�got, ahogy magam esetlen�l, gyermekk�nt egykor meg-meg�lmodtam, s �pp�gy, mint amilyen m�g akkor volt bennem, amikor elfordultam t�le.

Webber �l�be oda�lt Polyhymnia, hacsak nem �lt vele tart�s vadh�zass�gban. Mert ennyi �rzelem, ennyi dallamgazdags�g, ilyen korszer�v� �t�ltetett �kori mitol�giai brav�r csak att�l v�rhat� el, akit az istenek k�l�n�sk�ppen kedvelnek.

M�gis mi az, ami a legink�bb tetszett a darabban?

Az, ami megk�vesedett, csak az ut�bbi �vtizedekben, de akkor is nehezen mozdult teol�gia jav�ra nem �rhat�: isten emberies�t�se, elesetts�ge, azonoss�ga velem, emberszab�s� rezzen�sei, hull�mhossza. Abban a k�zegben, amit emberis�gnek nevez�nk, s ami k�zkelet�bben t�rsadalomnak h�vhat�. De amely mer�ben m�s, mint r�genvolt egyedei, amilyen maga Krisztus, a szuperszt�r. Evang�liumi sz�vegek nyom�ban kullog� szentbesz�dek hada v�gasztal engem �s krisztianista testv�reimet, hisz Webber seg�ts�g�vel ezt az isteni vil�got l�thatom, �rezhetem, tapinthatom. A tanok csetl�-botl� szlogenjei azonban ink�bb misztifik�lj�k mindezt, itt-ott m�g f�lelmess� is teszik, mintsem t�zeln�k a v�gyat, hogy magam is epekedjem a bizonyosan el�rhet�, a tapasztalt t�rv�nyekkel n�mik�ppen �sszeegyeztethetetlen j�v�, a hal�l ut�ni �let ut�n. (Life after life!) Nem teszem, mert sz�momra az istens�g l�te nem ott, de m�r itt megfoghat�, k�r�l�lelhet�. S�t, mert bizton tudhatom kereteimet �s korl�taimat, �t ehhez a kerethez, ezekhez a korl�tokhoz igaz�thatom.

Itt val�s�tom meg t�lvil�gomat �s �dv�ss�gemet, ha tudom, mik�zben nem kell betartanom kitapinthatatlan, ismeretlen �s megismerhetetlen t�rv�nyeket. Szabadon terjesztem ki hitemet, naps�t�st im�dkozom, teremtek magamnak, ha arra, zord val�t �s val�tlans�got, ha amarra van sz�ks�gem.

Webber Krisztusa i t t ember, s az is marad mindv�gig. Micsoda katartikus jelenet -s zen�ben micsoda utol�rhetetlen l�lekf�rd�-, amikor a getszem�ni kertben Atyj�hoz foh�szkodva maga k�ri a megv�lt� hal�lt. �s utol�rhetetlen�l felemel�, amikor esetlen ember m�dj�ra �gy im�dkozik: most tedd Aty�m, am�g meg nem gondolom magam!

�s mindezt zen�ben! Micsod�ban!

Milyen ostorszer� igazs�ggal pattannak a misztikus tanokon J�d�s k�ny�rtelen�l igaz szavai. Milyen sokat, milyen majdnem mindent tudott elmondani nyers falzettj�vel arr�l �s err�l a vil�gr�l egyar�nt.

C�rok, cs�sz�rok, f�papok, f�titk�rok, eln�k�k �s �gyeletes vez�rek ingov�nytalaj� f�lelm�re �p�tett g�g uralta a krisztusi kort s uralja mind a mai napig valamennyit.

Krisztus egyed�l maradt, egyed�l kellett maradnia, mert ebben a vil�gban �s b�rmelyikben is, csup�n a szeretet l�zersugar�val m�g a fluszpap�ron sem lehetne �thatolni.

A vil�ghoz, be kell l�tnunk, k�ny�rtelens�g illik. Fegyverek, j�l f�nyezett ideol�gi�k zsoldj�ba t�m�r�tett gn�mok had�ra, az ig�ket lefetyelve nyalogat� elostob�s�tott siserehadra, k�pl�keny gyurmat�megre, amely szolgaian al�zza meg �nmag�t, mert lelk�nek poll�ci�ja csak �gy adatik meg. Krisztus v�g�lis egyed�l marad!
Mint minden Krisztus!
Az is, amely mindenki�, amelyik csak bennem �l �s az is, amelyik mi vagyunk, magunk!

�li, �li, lamma szabakht�ni!- k�ltja a keresztr�l, s l�m, m�g az Atya is elhagyja, nem k�ld fel� v�gasztal� �g�retsugarakat.

Ezt �s �gy mondta el nekem Webber, csod�latos harm�ni�val k�r�tve, valamilyen ut�nozhatatlan crescend�val fokozva nemcsak a val�snak t�n� t�rt�netet, de a zen�t, a mozg�st is.

Meg k�ne k�sz�nn�m Webbernek mindezt, de ink�bb j�magamnak �s m�ltam elk�dl�tt j�akar�inak k�sz�n�m, hogy belecsimpaszkodva mindabba, ami mindezideig is �lt bennem, �gy �rthettem meg mindazt, amit oly emberk�zelinek, m�gis oly misztikusnak tartunk.

De el tudtam-e mondani, merre is bolyongok a hinni tud�s �s akar�s k�d�s orsz�g�tj�n?