MEGTALÁLTALAK!
(Zs. ciklus)

Én, kit a nyugtalan idő
a maga képére teremtett,
egyetlen hozzám méltó ember,
Te vagy, Téged kereslek.
Zaklatottság és bánat
dúlnak szívemben. Vedd el
tőlem a múlt bilicseit,
Te vagy a holnap reggel!
Látod: magammal küszködök,
mint Jákob és az angyal.
Tedd, hogy az éjszakák mögött,
mint kék csillogó harangvirág
fakadjon ki a hajnal.
Oszlasd köröttem a ködöt
és fújd el a világ felett
a megszervezett végzetet
pirosra gyúlt haraggal.
Szeress csak. Legyél érdekem
hogy legyen mit megértenem
hogy legyen miért kűzdenem
s ne csak valakik ellen!
Mint váz a testben, mint a szén
a bányák koromkék ölén,
mint füst a gyárak tetején
s a füstöt nyelő oxygén
úgy olvadj, tüzesedj belém
s légy bennem ős-szerelem.
Tudom: más minden céltalan
hiszen nem játszom meg magam,
egyetlen hozzám méltó érzés
csak te vagy a jövőm (ha van)
és csak Téged kereslek.
Én, akit ez a forró szerelem
a maga képére teremtett.