EGY TELEFONBESZÉLGETÉS OKÁN
Ha annyiszor nagyobbak vagyunk, annyiszor lennénk többek is, mint a pók, csillagokra feszítenénk hálót, egykönnyen széjjel nem nyithatót! Mert kell a háló! Hiába mértan, iksz, ipszilon, formahegyek, elvont tudás. Kell a konkrét háló, mert éhenvész a pók, ha nem fog legyet.
Akaratlan téptem széjjel, Te pók! fényben fürdetett hálód a múlt felett. Bocsáss meg! hiszen az én hálóm is így tépheti szét a Sors! Sőt meglehet a Sors se akarja úgy, mégis szándék, szerelem semmivé lesz.
Hogy a múltadat szétzavartam, bocsásd meg, pici Archimédesz!
1987
| |