MIT NEKÜNK, TI FÉRFIAK? ("hölgyi " felkérésre) (ballada néhai jó Francois Villon mester stílusában) Domború mellkas, érces hang, kondul a szó, mint nagyharang, emelt tekintet, ócska báj, pocakok alatt nő a háj, csábos a mosoly, villan a fog, várja, hogy karjába nőcske rogy. tűnődj el, óh, e jeleken S OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM! Széles a váll, izmos a kar, az ész is tudja, mit akar, libben az alj, a szem guvad, férfiasságtok elnyúvad, búg a szó,a tenyér nedves, ne hagyd el magad, férfi, kedves! Én is csak halkan percegem: OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM! Rikolt a zene,a test símul, izzad a homlok piszkosul, tenyered kószál, mint a szél, fehér az arcod, mint a tél, ígéret csattan ajkadon, röhögve, némán hallgatom, s refrénként én ezt üzenem: OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM! Ígérj csak fűt-fát, te ökör, verd vissza magad, mint jó tükör, koslass csak, beszélj balga tag, minden légy csak ne hallgatag, rángasd a szoknyám, légy szilaj, halóban lévő nagy bivaly. Én most a kedved megszegem: OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM! AJÁNLÁS:  Herceg! Hol laksz? Menjünk el! Játszani kívánok kedveddel! Másnap én el nem hencegem: FÉRFI VOLTÁL OTTHON, HERCEGEM! 1983