BOCSÁNATÉRT ESEDEZVE (Zs.ciklus) Bocsássa meg a templom a sarkon, felkelő nap, leszálló alkony, színes-szagos virágok a réten az én ostoba hitetlenségem! Bocsássák meg a kalászok a nyárban és a remegő szűzek az első bálban, bocsássák meg madarak a fákon az én monoton szomorúságom! Bocsássák meg a fák és gyümölcsök égben angyalok és pokolban az ördög, ködben a part és köd a parton az én kétkedő, hűvös arcom! És bocsásd meg, kérlek, bocsásd meg nekem, hogy nem látok tisztán, homályos a szemem, amit most ládaid elé teszek: hitem s szívemet a tenyeremben viszem! Töltsd be rádszabott osztályrészed és bocsáss meg! Segíts engem! Örökön! S ha így lesz, így van, így adod magad, én mindíg suttogom: köszönöm! 1986