HÁZASSÁGI APRÓHIRDETÉS
(reflexió)

A n.....-i újság (napilap) 1962 dec. 15-i számában apróhirdetés jelent meg az alábbiak szerint:

"Egyetemi tanár szeretne megismerkedni római katolikus, feltétlenül erkölcsös, egészséges, csínos, független leánnyal. Képzettség, anyagiak, stb. nem fontos. Modern, kifestett, dohányzó lányok, kérem ne írjanak.
Én egy visszavonult leány ismerettségét keresem, aki kiérdemelte, hogy kárpótolva legyen és emelt fejjel léphet a házasságba.
Kérem, szíveskedjen önmagáról rövid életrajzot és fényképet küldeni.
"Álma igazzá válhat" jeligére a n....-i hirdetőbe."

A hirdetésre érkezett válasz!

"Kedves Tanár Úr!
Először is szeretném biztosítani Önt, hogy kívánalmainak a legteljesebb mértékben megelelek. Római katolikus vallású vagyok. Erkölcseimben szigorúnak és kérlelhetetlennek tartom magam, talán ennek köszönhetem, hogy a jó Isten segedelmével mindmáig nem illetett férfikéz.
Egészségem az utóbbi időben kissé megrendült, két fiam elvesztése megviselt, s azóta periferiális keringési elégtelenségben és egy enyhe tünetektől kísért arteriosclerosisban szenvedek.
Szépségemmel nem kérkedek, erről mindössze csak annyit: arcom hamvasságát élénken kiemeli sötéttüzű két mélylila szemem. Füleim rózsásak és mesterséges megvilágításban is lágyan áttetszőek.
Független vagyok.
Ön szerencsés ember, Tanár Úr, hogy kevés igénye van képzettséget és anyagiakat illetően. Azonban már látom sötétlő pllantását, nem, ne féljen!, vannak iskoláim. Két osztályt sikerrel elvégeztem a biharugrai Gyógypedagógiai Nevelő Intézet kebelében, utána kitűntetéssel fejeztem be Szolnokon a Zsófi néni kézimunka-kurzusát, amelyet kizárólag úrilányok látogathattak. (Innen is láthatja: úrilány vagyok!)
Csak áldás, hogy az anyagiak és a stb.-k nem fontosak.
Sajnos anyagom e pillanatban nincs, épp most fejeztem be egy gyönyörű, szépen berakott, strichelt, hatszögletű nász-csipke hálóinget, amelyet selyemhernyóból horgoltam, utolsó szál hernyóm rajta a pont.
Nem érzem magam modernnek. Gondolkodásomban és cselekedeteimben a legteljesebben konzervatív vagyok s erényemet bízvást megőrzöm sikeres egyesülésünkig.
Nem festem magam. 89 éves korában az ember ne keresse a világi hívságokat. Néha egy kevés rizsport szoktam elhelyezni magamon, hogy a szépségflastromok ne ütközzenek ki rútúl bőrőm bűvös fehérségéből. S míly szerecse: nem is dohányzom.
Miután a bételrágás, az ópium és a hasis élvezete nincs elmarasztalóan feltűntetve, nyugodtnak érzem magam.
Visszavonultságomhoz kétségek nem férnek, 30 éve nem láttak egyetlen szórakozóhelyen sem, de az ember könnyen felejt, s most, hogy a fiaim elhulltak, már semmi emlék nem köt ezekhez a kiruccanásokhoz.
Uram, Ön egy szent!
Kárpótolni akar engem, aki igazán rá vagyok szorulva. 17-ben, a nagy szerb világégés alkalmával több martalócot tettem alkalmatlanná, a Ferencz József nehézvaskereszt hamrmadfokú kitűntetését máig sem kaptam meg.
A Tanácsnál éppen tegnap utasítottak el!
Rövid életrajzot magamról írni nem tudok, csak azt utóbbi 60 évre emlékszem, s nem akarom Önt, a jövendőbelimet becsapni, ellenben küldöm 1901-ből származó képem, amely a hamradik áldozásom alkalmával készült a Gelb-szalonban.
Várom köszöntő sorait és a frigyládát, már megrendeltem az orthopéd műszerésznél a csigolyatartót gipszből, hogy fejem íve ne zavarja meg a házassági aktus meghittségét.
Sok szeretettel csókolja Önt jövendőbeli menyasszonya."

1962