GONDOLATOK
((aforizmáim))

A jelentéktelen dolgok jobban meghatározzák céljainkat, utunkat, nem egyszer akaratunkat is, mint azok, amelyeknek jelentőséget tulajdonítunk.
Ezért érdemes jelentéktelen dolgokért élni, lobogni, vívódni.
********
Ugyanaz a fegyelem, melyet másokra kívánunk több-kevesebb sikerrel ráerőltetni, szappanbuborékként pattan szét, ha azt tőlünk kérik számon.
*********
Miért szükséges homlokráncolta, gondokkal kűzdő arcjátékkal óbégatni olyan hibák miatt, rágódni olyan bűnökön, melyeket magunk követtünk el?
*********
Nem tudom olykor miért aggódnak a nyelvészek?
A beszámolók fínomkodó hangja, a csillagszóróként szikrázó jelzők hada tanusítja, már legalább ahhoz értünk, hogy mondandónkat reprezentatív csomagolásban adjuk el.
A tartalom másodlagos!
*********
Ha nem hiszünk szavaink súlyában, igazában, legjobb bárkire hivatkoznunk, aki kodifikáltan nagyobb ember nálunk.
*********
A témát jól meghányjuk-vetjük. Magunk között!
Ez az egyik biztosítéka annak, hogy semmi sem fog megváltozni!
*********
Gondjaink sokasodásával fegyelmezetten lépést tart szavaink megszaporodása.
Nincs valami összefüggés ebben?
*********
Mi alighanem mind jót akarunk.
De miért kell ennek ilyen fontosságot tulajdonítani?
Hiszen bárhol élünk, dolgozunk, állunk, ez a kötelességünk!
*********
Azon tűnödöm: megvalósítható lenne-e, hogy forradalmiságunkat és tettrekészségünket szelídséggel és emberséggel ötvözzük?
És ha igen, elérnénk-e oda, ahová most igyekszünk?
*********
Van, aki azt állítja, hogy gyakorlati okok, gazdasági parameterek szabják meg elveinket, magatartásunkat, jólétünket.
Mások, hogy mindezek határozzák meg tevékenységünket.
Kié a primátus?
*********
Vannak szintek, ahol már olyan természetes a mímelt arisztokratizmus, hogy már nem is tűnik annak.
*********
Vannak szavak, amelyek a lelkeknek szólnak!
De eljutnak-e oda?
*********
Jó bízni és hinni abban, amiben hétköznap jobbára csak kételkedünk.
*********
Csodálatos kulisszarepertoárunk van, amelyek mögé hibáinkat és tévedéseinket el tudjuk rejteni.
*********
Megkapó az a naív sóvárság, ahogy a közélet tisztasága iránt áhitozunk és sivársága ellen agitálunk.
*********
Van, akinek mondandójához képest egy habkönnyű luftballoin szuperanyagnak tűnik.
*********
Ha véletlenül megszalad a ló alattunk, egy "de"-vel csendesebb ügetésre fogjuk, ha egyhelyben topogunk, egy "de"-vel vágtát próbálunk színlelni.
*********
A hatalom magabiztosságra inspirál, a magabiztosság hatalmat sejtet.
*********
A szemek, az arc játéka néha többet mond a szavaknál.
*********
Van, aki beszél, van, aki mond valamit, van, aki deklarál és van, aki deklamál.
*********

1987