NAPSUGÁRTÁNC
(tavaszi óda)

Te még fázósan húzod össze a gúnyádat, védekezve a bőjti szelek vad rohamai ellen, melyek bősz támadásokkal borzolják fürtjeidet s bújnak korcaidba, amikor a Mecseken a bágyadt napsugártól álmosan nyújtózó horhosokban és széltől védett zugokban felemelik gyenge fejecskéjüket a tavaszi hunyorok.

A kertek alján sárgát nyit a kankalin, a krókuszok kék és narancssárga csíkjai frissítik a színtelenségtől fáradt szemedet, az egyik zugban már az ibolya is virágzásba fog.

Félreérhetetlenül itt a tavasz!

És eldördül a természet rajtpisztolya. A püspökkerti Janus-szobor köré koszorút fonnak a mandulavirágok, a Magaslati úton duzzadnak az orgonarügyek, kinyílnak a tulipánfák. Már nem tudod kapkodni a fejed, mert elborítanak a színek, illatok és mindenünnen a tavasz üzen kedves méltóságával.

A gyümölcsöskertekben a dongás-zümmögés szimfóniáit hallhatod, a madarak felgyorsult szárnycsapásai öblös zúgássá cseperednek. Megmelegszik a föld, előbb csípősen savanyú, majd fanyarul édes illatot áraszt, csendes falvak vllanyoszlopain tollászkodnak a hosszú útról megtért gólyák, később egy fecske suhan el a fejed mellett, ellenállhatatlanul itt van, uralkodik a tavasz.
Már nem emlékszel süvítő szelekre, csak éhesen nyújtod arcod a napsugár felé, megmelegedsz áldásában és oly sok remény kel életre benned.

Pedig hány tavaszt éltél!

Hányszor láthattad ezt a csodálatos színjátékot! S míly keveset gondoltál arra, hányadikat is számolod!

Most mintha egyre többet jutna eszedbe megsokasodott számuk. Tán ezért is élvezed, várod, köszöntöd egyre jobban, szívesebben.

Pedig nemcsak ajándékot hoz, egyszer-egyszer fenyeget is. Virágporfelhők surrannak észrevétlen szobádba, szemed tele lesz könnyel, csomagnyi papírzsbkendőt használsz naponta. Ha tehetnéd, a Maldív-szigetekre, netán a tenger mellé utaznál, de örülsz, ha a sétatér gyengéd melegét élvezheted. Mégis megbocsátasz neki.

Mert a színek és illatok orgiája kimossa belőled a türelmetlenséget, kedvetlenséget, tán még a bánatot is.

Már van időd, hogy összejöjj azokkal, akikkel szívesen vagy együtt. Kiültök valahol a város egy csendes szegletében és nézitek, vizslatjátok a világot. Írígyen a sürgő-forgó ifjúságot, rosszul titkolt kíváncsisággal és élvezettel a miniszoknyák alól kikandikáló gumikemény combokat.

Meghányjátok-vetitek a világ dolgait, amelyekhez már alig van közötök, s közben csontjaitokba gyűjtitek az áldott meleget, mellyel a tavasz ajándékoz meg benneteket.

Így az emberútnak több, mint felénél, kérj kölcsön egy kis vídámságot, fiatalságot a tavasztól és szeresd, amiért elhozta neked az örök megújulás színpompás játékát.

1998