PISILHESSEM LE AZ ÖLED!
(tempora mutantur)

Huszonhárom éves lehettem. Gyermekkori jóbarátomnak kislánya született. Sokat vendégeskedtem náluk, kiváltképp, mert én is "várandós" apuka voltam.
Szívesen dadáltam aranyos kislányát, aki egy alkalommal belepisilt az ölembe.
Elmúlt húsz esztendő és az egykor dajkált kislány nagylánnyá cseperedett és közbenjárásomra felvették abba az Intézetbe, ahol én dolgoztam.
Nemcsak szemrevaló volt,de cselfes kis fruska is vált belőle. Szigorúan "Bandi bácsi"-zott s csak nagynehezen tudtam rávenni arra, hogy tegezzen.
Hiába! A múlt emlékei!
Az Intézetben az volt a szokás, hogy Mikuláskor megajándékoztuk egymást (ki-ki azt, akinek a nevét egy kalapból kihúzta) s ilyenkor illett verset is fabrikálni az ajándék mellé.
Én ez alkalommal az alábbi verssel "emlékeztettem" Zs.-t a régi szép időkre:

A vers, mely persze obszcén lesz,
s kissé szemtelen,
s melyet a Mikulás most tojik Neked,
egy refrén körül kódorog,
-szégyellem-:
pisilhessem le most én a Te öled!

A sznobok arca most összetöpped
és összeszűkülnek a szemek,
mert azt hiszik, hogy -mint mindíg!-
elviselhetetlenül malac,
sőt disznó leszek!

Pedig csak emlékeim kosarát bontogatom,
s így akadnak kezembe e kincsek,
reszketeg, félő kézzel válogatok,
sóhajok, illatok, tincsek!

De feltűnik ám a kis Zsuzsi,
amint büszkén lovagol térdemen,
s az emléktől lassan, csendesen
elfúl a lélegzetem énnekem.

Mert az emlék súlyos, örökké
nyomot hagyó marad,
s mert míg Zsuzsi ugrándozott,
lepisilte a nadrágomat.

Rég volt, de igaz volt!
Még élnek a tanúk,
csak a nadrág nincs már seholsem.
S ha megkérded, volt-e rá
máskor is példa,
csak a Holló szólhat: Sohasem!

Ez emlék adta ötletem, hallgasd meg
kérlek, kisleány,
s ha van benned egy cseppnyi lélek,
még meg is engeded talán.

Hogy kihegyezett nyelvű elleneim
most kuncognak csúnyán, becstelen,
mert azt hiszik, mivel ezt megtenném,
abban szegény vagyok,
nincstelen!

Bár én fütyimet (jelző nélkül)
"csak úgy" ajánlom, édesem,
hogy Néked egy cseppet se fájjon
s emlék maradjon énnekem.

Hadd pisilhessek vissza
ifjú öledbe egy adagot!
Látod: míly szende a vágyam,
ilyen lettem én, ilyen vagyok!

Slusszpoénként csak annyit:
kimondom gyorsan,
míg meg nem butulok:
addig engedj cselekednem
(ergo gyorsan!)
míg elfogadhatóan pisilni tudok!

1983