SORSOK
(�letutak I.)

"Amikor a j�v� m�ltt� t�p�r�dik, v�lik vil�goss�,
mennyiben voltak �letk�pesek egykori �lmaink,
v�gyaink, terveink."
(Ego)

M�r nem tudom, melyik�nk �tlete is volt val�j�ban. Csak arra eml�kszem, hogy tavasz volt. Hormonokat bizserget�, j�indulat�, elm�t vid�t�, nadr�grepeszt� tavasz. Mi pedig 18 �vesek voltunk �s hitt�nk a vil�gban. Meg mindabban, amivel hitegettek benn�nket azok, akik a j�v�nk�rt voltak felel�sek. �m a t�rt�nelem �sszekusz�lta mindennapjainkat, ez�rt egy kicsit mintha megfeledkeztek volna r�lunk.

Hatan voltunk, de lehet, hogy heten. Pimpi b�csi Kaposv�r-utcai h�z�nak kertj�ben hanc�roztunk. Pontosabban a szaletliben, amely s�r�n ben�tt vadsz�lej�vel j�t�konyan eltakart benn�nket a r�nk vigy�z� szemek el�l. �retts�gire k�sz�lt�nk.
Hars�nys�gunk �s feneketlen j�kedv�nk el�rulta, hogy saj�tunknak �rezz�k az eg�sz vil�got. �gy gondoltuk, jobb, ha egy�tt em�sztj�k az em�szthetetlent, a nem minden �z�ben ismeretlen, �m n�mi fogyat�koss�gr�l �rulkod� �retts�gi t�teleket. Id�nk�nt laz�tottunk egy kicsit a k�telez� odafigyel�sen �s csendes (?) pihen�kkel sz�nes�tett�k �p�l�s�nket. Ebb�l persze csup�n a pihen�s ir�nti sz�nd�k volt jelen, a csendes jelz�t -a fentiekb�l kik�vetkeztethet�en- azonban aligha �rdemelt�k ki.

Mindhatunk (-het�nk?) k�pess�gei �s ismeretei �sszeadva sem voltak olyan kvalit�s�ak, amilyeneket egy-egy kiv�l�an teljes�t� oszt�lyt�rsunk b�rmikor j�tszi k�nnyeds�ggel produk�lni lett volna k�pes. Csak �gy "cs�p�b�l!".
Nem mintha nem lett volna meg a hozz�val� esz�nk, szorgalmunkat �s k�vetkezetes anyaggy�jt�si szenved�ly�nket azonban al��sta a vil�g m�s -k�s�bb kider�lt: sokkal t�bb odafigyel�st �rdeml�- �lm�nyanyaga, melyr�l kamaszos szem�remmel sokszor visszafojtott hangon, �m kipirult arccal sz�molgattunk be egym�snak s melyeket kopott� forgatott, titkon rejtegetett k�pekr�l ismert�nk csup�n.

Ekkor jutott esz�be valamelyik�nknek az �tlet. El�sz�r csak arra gondoltunk, �rjuk �ssze hatunk-het�nk elk�pzelt j�v�j�t, a c�lt, amelyet el szeretn�nk �s el fogunk �rni, s amely�rt az �r�k t�rv�nyek szerint �ldoznunk is kell valamicsk�t magunkb�l. Titokban slukkolgatva �sszecs�mp�r�tett tenyer�nkben tartott cigarett�inkb�l (hi�ba! a megszok�s!), kortyolgatva az akkor m�g literes-csatos �vegben �rult h�t�tt s�rb�l, neki�lltunk a j�v�nknek.

S amikor hossz� vit�k �s hasfalrenget� r�h�g�sek ut�n felrajzoltuk elk�pzelt �letutunkat, neki�lltunk a t�voll�v�k, a t�rsak j�v�j�nek felskiccel�s�hez.

A megs�rgult f�zetlapok nemr�g ker�ltek a kezembe, s �gy 53 �v ut�n igencsak tanuls�gos mindaz, amit akkor pap�rra vetett�nk.

El-elm�l�ztam a j�slatok �s az az�ta megismert val�s�g n�ha k�ny�rtelen t�vols�gain �s azokon az igazs�gtalans�gokon, melyeket s�r�n osztogatott az �let. Nek�nk csak�gy, mint oly sok mindannyiunknak.

Pista hangj�t p�ld�ul nyolc �v alatt alig lehetett hallani. M�g akkor sem igen, amikor pedig neki arra sz�ks�ge lett volna, vagyishogy amikor feleltett�k. Nem volt lusta, tehets�gtelen sem, de visszafogotts�ga �s sz�tlans�ga m�g�tt tudatlans�got sejtett�nk, nemt�r�d�ms�get, felold�d�sk�ptelens�get. �retts�gi ut�n elt�nt a szem�nk el�l. M�r benne j�rtam a korban -vissszacser�ln�m az�rt azokat az �veket!- amikor egy �zben egy dun�nt�li v�roska egyetem�nek tansz�k�n kellett hivatalosan elj�rnom.

Ahogy illik, a tansz�kvezet� professzort kerestem fel els�k�nt. A bekopog�s el�tt elolvastam az ajt�n l�v� n�vt�bl�t �s egy pillanatra elr�v�ltem, hiszen a n�v Pist�ra, egykori t�rsamra eml�keztetett. Ha akkor �s ott fogad�st kellett volna k�tn�m: azonos-e, azonos lehet-e a n�vt�bla tulajdonosa �s az �n r�gi oszt�lyt�rsam, ak�rmiben fogadni mertem volna, hogy nem.

Pedig � volt, Pista, a professzor!

Azonnal megismert �s tal�lkoz�sunk szenved�lyes bar�ti besz�lget�sbe torkoll�, eml�keket id�z�en szeretetteljes volt. Pist�r�l kider�lt, hogy m�sod�ves egyetemista kor�ban k�lf�ldi (nyugati!) �szt�nd�jask�nt tanult Anglia legh�resebb egyetemeinek egyik�n, ahol addig el�tte is ismeretlen tehets�ge �s affinit�sa olyan ter�letre cs�b�totta, amely megnyitotta el�tte a szakmai �rv�nyes�l�s megannyi f�rum�t. Tagja lett a vil�g sok szakmai test�let�nek, tiszteletbeli tagja angliai egyetem�nek, megbecs�lt embere a honi oktat�snak. Kutat�sai r�v�n az �ltala vezetett csoportj�val egy�tt a Kossuth-d�jat is ki�rdemelte.
A kerti lugasban j�solt j�v� Pist�nak maximum egy alacsonyl�tsz�m� falusi iskol�ba bet�lt�tt tan�t�i �ll�st k�n�lt.

Peti esze olyan volt, amivel sz�leink egy-egy tan�ri eligaz�t�s ut�n nek�nk p�ld�l�ztak. Mint k�vetend�t! Szorgalm�r�l nem eshetett sz�, mert Petire �gy ragadt a tudom�ny, mint m�zespap�rra a l�gy. M�gsem Peti esze �s tud�sa volt a legf�bb tulajdons�ga, hanem rajzk�szs�ge, keze ereje �s k�pess�ge, amellyel a hirtelen skiccelt karikat�r�t�l kezdve a legapr�l�kosabb m�v�szi alkot�sok (akvarellek, pasztettel, olajfestm�nyek) l�trehoz�s�ra volt k�pes. �s nem is ak�rmilyen szinten.

Persze, hogy m�v�sz-sikereket j�soltunk neki, hatalmas�v� elismer�sekkel, nemzetk�zi d�jakkal, vil�gh�rrel. Peti -von Haus aus- h�rom nyelven besz�lt, nemhogy akad�lya nem l�tszott a fentieknek, de egyenesen sugallt�k a j�solt �leutat.

Peti id�ben ki is slisszolt az orsz�gb�l s csak k�s�bb tudtuk meg, mennyi pofont tartogatott neki az �let. Amerik�ba ment, ahol el�bb egy rekl�mc�gn�l tengette �let�t. Azt�n hol itt, hol ott t�nt fel a szakm�ban, de -mint � mondta j� 45 �v ut�n- soha nem volt p�nze, hogy egy valamireval� ki�ll�t�st megszervezzen, an�lk�l pedig ott...
A szerencse egyszer r�mosolygott. �ll�st kapott a Walt-Disney st�di�ban, �m v�gyai, hogy �gy vegy�k �t �szre, ahogy azt tehets�ge r�v�n joggal merg�rdemelte volna, nem teljes�lhettek.

Elm�lt m�r 45 �ves, amikor siker�lt egy kis rekl�mc�get alap�tania, de hossz� �vek m�ltak el, m�g ki mert mozdulni otthon�b�l, mert f�lt -�s joggal!-, hogy t�voll�t�ben a konkurrencia t�nkreteszi nehezen fel�p�tett �s megszerzett egzisztenci�j�t. P�ter j�kedv�en j�tt el a 45 �ves tal�lkoz�ra, v�g ked�lye �s temperamentuma mit sem halv�nyult, �m a figyel� szem l�tta, l�thatta rajta, hogy t�bb csal�d�st �s f�jdalmat osztott neki az �let, mintsem valaha is hitte volna.

� mondta: ha tudja mindazt, amit �t kellett �lnie, itthon marad s t�n m�g t�bbre is vihette volna. Sors�r�l �s �nmag�r�l ez a vallom�s mindent elmondott.

Volt egy minden tekintetben p�ldak�nt emlegethet� oszt�lyt�rsunk, Lajos. Itthon v�gezte egyetemi tanulm�nyait kit�n� eredm�nnyel �s szakismereteinek b�v�t�s�hez �szt�nd�jat kapott.
Jap�nba!
Pont akkor, amikor a jap�n technika megkezdte hatalmas menetel�s�t, amikor m�r nemcsak Eur�p�t, de Amerik�t is fenyegetni kezdte utol�rhetetlen szorgalommal �s tud�ssal el��ll�tott technikai brav�rjaival. Lajos ebben a munk�ban teljes�thette ki tud�s�t.

Kutat�si csoportj�nak �l�re ker�lt, tud�sa, szorgalma �s szakmai emp�ti�ja r�v�n egyre komolyabb feladatokkal b�zt�k meg. Azt�n amikor Eur�p�ban megvetette l�b�t a jap�n technika, �t b�zt�k meg a nyugat-eur�pai szakmai b�zis megszervez�s�vel �s ir�ny�t�s�val.

Lajos eleddig rep�l�g�pen utazgatott a vil�gban s ha hazaj�tt, akkor is a szelek sz�rny�n tette ezt. Most, kinevez�se ut�n a k�nyelmesebb, a pihentet�bb megold�st v�lasztotta. Luxushaj�n j�tt haza Eur�p�ba.

Az �t nyolc napig tartott. V o l n a !

De m�ig kider�tetlen okokb�l a haj�n �telm�rgez�s t�rt ki, melynek egyetlen hal�los �ldozata Lajos volt. Akinek hal�lh�r�t hallva mindny�jan hitetlenkedve n�zt�nk egym�sra.

M�g a Sorsnak sem -amelyr�l akkor m�r tudtuk, milyen aljass�gokra k�pes- hitt�k el, hogy ilyen k�ny�rtelen tud lenni.

A "j�sc�dul�n" egyed�l az � j�v�j�t tippelt�k meg j�l.

�rtelmetlen hal�l�ra azonban gondolni sem mert�nk.

2000