Concerto grosso in F maior S�t�t szob�mban �ld�g�ltem egy bor�s m�rcius-napon mikor hirtelen �s vid�man a sarkig kit�rt ablakon behullott egy mad�rka f�ttye (tal�n cs�z vagy cinke volt) a h�z el�tt, a ny�rfa sz�lben diderg� �gain dalolt. Nem is figyeltem fel nagyon r� de a dallam zengett tov�bb �s virtu�z futammal sz�lltak a kadenci�k �s triol�k. �s egyszerre csak visszhang t�madt bennem a v�g dallam nyom�n �s mintha egy hatalmas koncert d�b�r�gne a zongor�n: M�ltb�l �s antol�gi�kb�l feleltek m�r a sz�lamok cs�z pittyegett egy Shakespeare-versb�l s egy csalog�ny is csattogott. Megismertem mindj�rt a hangj�t -ez Vogelweide madara- komor sz�zadok t�vlat�b�l itt zeng sz�vemben a dala. Azt�n cink�k �s rig�k is -klarin�tok �s obo�k- r�zend�tettek, ilyent hallott Apollinaire is hajdan�n a l�v�sz�rok m�ly�n �lve s felz�gott r� a tutti, �gy sz�rnyalt a dallam, mintha �gbe t�rne, s t�volr�l egy kakukk valamelyik Storm-vers m�ly�r�l kis�rte ezt az �neket neki izgatott tremol�kkal h�rf�z� sz�l felelgetett a term�szet zend�lt itt dalra eml�keim nyom�n s a t�g horizonton m�r messzezengt�k gy�zelm�ket a harson�k. Azt�n egyszerre megint csend lett, sz�l borzolta meg az eget �s ablakom el�tt a ny�rf�n m�r csak a cinke pittyegett. 1948