GYULA ("az úri proletár") "A felvilágosult szellem mindíg a gúnyosan megrajzolt portrét választja az eszményítettel szemben." (Porumbacu) Van már lassan 50 éve, hogy egy öreg, lestrapált Latvijával, az addig számomra ismeretlen tatabányai bányászfiút költöztettük Pécsre. A sebesség, amely ezt az autótípust jellemezte, meghatározta az időtartamot is, amely alatt Pécsre értünk. A csak viszonylagosan elfecsérelt idő azonban megérte mindazt, amit átélhettem. Akkor még fiatal barátomnak ugyanis egy pillanatra sem állt be a szája, és csak mondta, sorolta életének mozaikszerűen, önkényesen össze-vissza hányt epizódjait. Akkor már nem voltam mikrofonközelben, már nem voltam a pécsi rádió-stúdió külsőse, jegyzetírója, ám ifjú utasomat iszonyú késztetést éreztem, hogy mondandóját, életútját az utókornak megörökítsem. Nem tettem. S mert egyáltalán szóba hoztam, barátom azóta is számonkéri ezt tőlem. Joggal! Aztán munkatársakká váltunk, el is töltöttünk harmincnál több esztendőt együtt és az érdekességet soha nem nélkülöző ismeretségből máig tartó barátság lett. Gyulát -így mondanám inkább: Gyuszit- lehetetlen pasztellszínekkel, tompa jelzőkkel megrajzolni. Rikító színek, szuperlatívuszok kellenek, hogy markánsságát, érdességét, igazságérzetét és -keresését, felfűtött indulatait, mindent tudni, méginkább mindent ellenőrizni kívánt személyiségét körülrajzoljam. A mai Szlovákiában született, onnan ebrudalták ki a 40-es évek végén sokadmagával, elűzött magyarként. Alig értek át a határon, a család máris széthullott. A  fiatalabb testvért örökbefogadták, Gyuszi a szülők mellett maradt. Kamaszként az oroszlányi szénbányákhoz, majd a vájárképzőbe került. Se szeri, se száma az itt történteknek. Kedvenc története(m), amikor Marosán György államminiszter meglátogatta az iskolát. A felsorakoztatott és előzőleg a kötelező magatartásformára kioktatott "legénység" tagjai közül Gyuszit szólította meg. "És hogy érzed magad ebben az iskolában?"- szólt a protokolláris kérdés. "Köszönöm kérdésedet, jól!"- így meg Gyuszi szájából a felelet. Megállt a kés a levegőben,-ahogy Rejtő mondaná-, s mert Marosán közvetlenkedni akart, tovább folytatta a diskurzust. Szinte provokálva Gyuszit. Aki következetesen maradt a tegezésnél, jóllehet a tan-és oktatószemélyzet néhány tagját már a gutaütés kerülgette. Gyuszi aztán az egészségügyhöz, pontosabban a bányaegészségügyhöz került. Szókimondása, egyenessége, igazságtudata harsány volt. Szókincse meg mint az igazi bányászoké! A bázeli nomenklatúrák fínom szavai mögé rejtőző diplomások nehezen viselték a szavakban sem válogató bányásztempót. Hamarosan kialakultak az erővonalak. Elsősorban az őt mindíg lekicsinylő osztályvezető főorvos és Gyuszi között voltak mindennapos torzsalkodások, a commedia dell'arte szintjéig fokozódó jelenetek. De Gyuszi változatlan hevességgel vívta a maga szélmalomharcát nem éppen imádott főnökével. Csillapíthatatlan temperamentuma nem egyszer elragadta. Ilyenkor leszegett kosfejével rohant a falnak, mindegy volt neki papírmasé-e, vagy atombunker. Egy ízben együtt ültünk egy munkaértekezleten. Jelen voltak a megye és szakma "nagyjai". Már a alaptéma felvetésénél elkezdődött Gyuszi színeváltozása. Előbb pirosra, majd lilára váltott a feje, s már sejthető volt, hogy kitör a vihar. Annyi önkontrollja még volt, hogy felszólalása előtt odasúgja nekem: "Ha nagyon megszaladna alattam a ló, rántsd meg a zakómat!" Ebben a pillanatban vettem a kezembe Gyuszi zakójának sarkát! És okkal. Mert Gyuszi már az első szavait is vágtával nyitotta. Sejtettem, milyen lesz majd, ha elszabadul, ha igazán belelendül. Perceken belü bekövetkezett az is. És mikor -szenvedélyesen védve igazát- már szinte sértegetésbe csapott át mondanivalója, megrángattam a kabátja szélét. Folytatta! Záporoztak a szavak, forrott a levegő. És amikor már önkívületi állapotban hadakozott, szinte letéptem róla a zakót. "Ne rángass, tudom mit beszélek!"- mondta. És az igazság az, hogy valóban tudta. Node! Egy "csak" bányász ne oktasson ki minisztériumi főtisztviselőkből és főorvosokból összetákolt és teletűzdelt szakmai értekezletet. Pláne ne ilyen modorban! Indulatai levét Gyuszi mindíg megitta. Az utolsóig ! Nem volt hajlandó semmiféle tekintélynek alávetni magát, neki a szakmaiság és az általam mindíg írígyelt ősemberi empátia volt a vezére, ez jellemezte minden cselekedetét. Ma már nyugdíjban van. De semmit sem változott. Egyik kedden súlyos szívműtéten esett át. Szerdán meglátogattam. Már engedélye volt -de csak arra!, hogy felüljön az ágyon. De öszvér-makacsságával felkelt és kikísért a hosszú folyosón a csapóajtóig. Ambivalens lett. Kutyában a nagyot szereti, újfundlandija van, növényben a kicsit. Szenvedélyes bonsai-gyűjtő és nevelő. Naponta többször telefonál. Távirati stílusban. "Mali-Nigéria a jurosporton!"- és már teszi le a kagylót. Elvárja, hogy én is nézzm a meccset. Később visszakérdezi az eredményt és alaposan kifaggat, ellenőrizendő: valóban láttam-e a mérkőzést. Ígérni nem szabad neki! "Ha egyszer erre járok, elviszem!" - mondom valamiért. Aztán naponta többször is szól a telefon. Gúnyos smirglihangján recitálja: Mikor jársz egyszer erre?" És amíg fel nem szedelőzködöm és el nem megyek, nem hágy nyugodni. Permanensen karbantartja idegrendszerem. Viszont főzni nagyon szeret és tud. Ádám fia hivatásos szakács. Gyuszinak meg dagad a keble, mert a legutóbbi könyvnapon megjelent Ádám könyve, amely a szakácsművészet alakiságát elemzi szakemberhez illő módon. Csak ételreceptet ne kérjen tőle az ember. Már t.i. Gyuszitól. Mert ugyan készséggel elmondja, még az apróbb trükkökre is felhívja a figyelmet, de attól kezdve nincs megállás. Jön a naponkénti telefon: "No, hogy ízlett?" Mire be kell vallanom, hogy nem jutottam el még a megvalósításig. Ilyenkor előfordult, hogy megszólalt a kapucsengő, Gyuszi váratlanul és kéretlenül beállított, zsebében egy fehér konyhaköténnyel, kitett valamit az asztalra ("úgyis tudom, hogy ilyened nincs itthon!") és nekiálltunk főzőcskézni. +++++++++++++++++++++++++++++++++ Most elolvassa az írásomat és percek múlva megszólal a telefon. "A műtét nem kedden volt, hanem szerdán! És azt miért nem írtad meg, hogy....." És kezdődik a végeláthatatlan kioktatás. De mert nemcsak célratörő, de konok is tud lenni, lehet, hogy dafke nem szól egy szót sem. Rejtvény! ++++++++++++++++++++++++++++++++++ Utóirat: (2005.nov.) Előbb egy heveny hasnálmirígy-gyulladás, aztán vastagbél-problémák, áttételek és hasfalon kivezetett végbélnyílás. Ezt nem tudta elviselni. Öngyilkos lett! 1997