NÉZZ TÁVOLBÓL
(telegámia)

Amikor bóklásztunk a lassan növő alkonyatban, azt mondtam: "Most legszívesebben írnék Neked egy verset!"
Meg azt is: "de azt csak úgy nem lehet.
Az vagy jön, vagy sem!"
Hazajöttem.
És jött!
Mert még itt voltál, igen, ITT VOLTÁL, VAGY ÉS MARADNOD KELL MINDÍG!

Álmom Rólad több, mint álom,
önmagamból tudom, lehet
az "itt vagy" és "nem vagy itt" között
sok a lépcső s az átmenet.

Hajszál híjján valóság vagy,
ha gondolatban velem alszol
tested illatát érzi cimpám
körmöd húsomba nyomot karcol.

Tested földrajza nem néhány
foszlány ilyenkor. Részletekben
annyit mutatsz magadból, mennyi
álomképben is lehetetlen.

A objektív valóságon
onnan vagy már, de még álom
se vagy, s ha ölbe foglak
súlyod nem hallucinálom.

Ha hálót sző körém elmém
nem mondhatom: együtt vagyunk,
de azt se, hogy egyáltalán
nincs érzéki kapcsolatunk.

Hiszem, a álmom levetkőztet,
bárhol légy is, öved megtágul
megpattan szoknyád cippzárja
s kezem a szoknyád alá nyúl.