TÉLI HEXAMETEREK
(stílusgyakorlat)

Már befagyott a patak, hideg északi széllel,
kűzd meg a nap, gomolyognak az égen a felhők,
száll le a köd, sűrű árja a völgyet elönti
s mint komor ének, fagy szava zeng a vidéken.
Völgyben a házak alusznak, az ajkakon alszik a dal már
szunnyad a láng, fogy a szó, tovatűnik a fény is, a lélek
mélyein és a szelíd kicsi dombokon egyre növekszik
és mindent beborít a hideg meg a sűrű sötétség.
Alszik a szívben az édes öröm, muzsikája sem ébred
és a szelíd szeretők szemein lila fátyol a bánat
felragyogó, fiataltüzű csókjaik édes ízének
csillaga, mint a meteor köde, csillan alóla.
Alszanak ők is, az elsuhanó napok árnya kioltja
egymásért dobogó, daloló szíveik lobogását
hull a sötét sűrű gyapja a felleg alól, a növekvő
éj beborítja az arcuk, s álmai is tovaszállnak,
hamvad a tűz, szemeikben a csöppnyi lidérc sose lobban,
már és mint tünemény, tele gyásszal, a dallama zúgó
s szárnyaival betakarja a fénytelen éjszaka őket.

1987