BALLADA EGY NOVEMBER D�LUT�NR�L A novemberi sz�l f�ty�lt az utc�n, a szoba sz�k volt, �lmos �s s�t�t, idegen�l �s kiss� elfog�dva hallgatt�k egym�s halk l�legzet�t. A haja k�r�l szomork�san b�jk�lt a tabac d'or fanyark�s illata, t�z pattogott s az �szi d�lut�nban lassan, lebegve s�llyedt a szoba. Apr� l�ngok lobogtak fel szem�ben s r�t r�zs�t gy�jtott homlok�n a l�z, a f�lhom�lyban �s cigarettaf�stben �gy �szott arca, mint egy l�tom�s. S�rg�n b�jk�lt az utcal�mpa f�nye arc�n, s az �rnyban apr� mellei l�gy kont�rjaikkal, mint egy pasztellv�zlat, sejtelmesen kezdtek derengeni. Hossz�, feh�r ing�ben dideregve k�t vad cs�k k�zt meg-megremegett s elf�lva s�gta: nem, nem! Azt�n persze az �v� lett. �s s�rt is keveset. Az utc�kon �lmosan bandukoltak azt mondt�k n�ha egym�snak: szeretlek. F�ty�r�szett, cigarett�ra gy�jtott s azt gondolta: err�l is �rsz majd verset. M�g egy�tt mentek sz�tlanul, sok�ig, m�g �tkarolta �ket a s�t�t, szennyes felh�k sz�guldoztak az �gen s az �sz z�gatta vad orcheszter�t. 1952