PILLANATKÉP?

Pillanatkép ?

Kora délelőtt a 6-os buszon.
Az egyik ülésen idős hölgy. Ölében kopott retikülje, arcán még mindig a fájdalom, amellyel a temetőben látogatottól búcsúzott.
Szembe vele ifjú nő, ölében egy hároméves-forma gyerekkel.
A gyerek szakadatlanul hintáztatja a lábát, eközben többször az idős hölgy térdéhez ér.
Korán felfedezi, hogy ez a „játék” kellemetlen a hölgynek, így kalimpáló rúgásai egyre merészebbek.
Az idős hölgy egy idő után szelíden az ifjú Anyához fordul:
„Kérem, nem tudná egy kicsit fegyelmezni a kisfiát? Hiszen láthatja, folyamatosan rugdossa a térdemet?”
Az anyuka vérvörös lesz, vesz egy hatalmas levegőt, hogy mondandóját egy szuszra a nénire önthesse:
„Mit képzel? Maga fogja nekem megmondani, hogyan neveljem, bánjak a kisfiammal? A gyerek azt teszi, ami kedvére van. Én szabad emberré akarom őt nevelni!”
Az utasok nem hisznek a fülüknek, de reakció nem érkezik.
Csupán egy.
A kocsi közepén egy teletetovált, pirszinges, rágógumis, rézcsatos szögekkel kivert műbőrkabátos fiatalember.
Igazi rocker.
Hanyagul odalép az anyukához, lajhár-mozdulattal kiveszi szájából a rágógumit és komótosan, alapos és célirányos mozdulatokkal belegyömöszöli a rágógumit az anyuka hajába.
Az anyuka szólni sem tud.
Megteszi helyette a rocker:
„Tudja, kedves hölgyem, engem is szabad emberré nevelt a jó anyám!

B.A.Zs